Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - KÖRKÉP - Somfai Béla: Szervátültetés: a születésszabályozás vitáinak előjátéka
hességgel kapcsolatban előálló veszélyekhez. Ezek a szabadon elhatározott nemi aktus következményei, melyek elkerülhetők szexuális önmegtartóztatással is.19 Az életadás (közösségi érdekeket szolgáló) képességének szándékos megcsonkítása csak akkor lehetséges, amikor azt más betegség .kezelése kikerülhetetlenül megköveteli. Amint már említettük, ennek a különbségnek a megállapítására szolgált a kettős okozat gyakorlati irányelve. Ennek értelmében tehát a kóros petefészek eltávolítása erkölcsileg megengedett, mivel a létrejövő terméketlenség csak közvetett okozat. Ugyanakkor a terhességgel esetleg fellépő veszélyek megelőzését biztosító petevezeték elkötése, a pápa kifejezett megállapítása szerint, csak az okozott terméketlenség útján biztosítja az egészséget fenyegető veszélyek elkerülését. Az így létrehozott terméketlenség tehát közvetlen eredmény és ezért önmagában vett rossznak tekintendő. Ebben az esetben a szervezetet megcsonkító beavatkozás, a méh működésének felfüggesztése, nem a kérdéses szervnek az egész szervezettel való kapcsolatát érinti elsősorban, hanem a személy termékenységét, valamint a házastársak egymáshoz és gyermekeikhez való viszonyát. Ennek a fizikai tényezőkön nyugvó erkölcsszemléletnek a következtében katolikus kórházak számára a működőképes petefészek esetén a petevezeték elkötése ma is erkölcsi nehézségekbe ütközik még abban az esetben is, ha azt nem a fogamzás egyszerű megakadályozása, hanem a terhességgel felmerülő patológiai okok teszik szükségessé. Ezek elkerülésének ugyanis az említett beavatkozás az okozott terméketlenség eszköze lesz. Ugyanezeknek a veszélyeknek az elkerüléséhez a sokkal veszélyesebb méhkivétel azonban csak egy kóros szerv eltávolításának tekinthető, annak ellenére, hogy ezzel is kikerülhetetlenül együttjár a terméketlenség. Ez a következmény az individualista és a cselekedet fizikai struktúrájára épített gondolkodásmód, valamint a kettős okozat elvének korlátáit világossá teszi. Sem a pápai tanítás, sem a korszak erkölcstana nem mérte fel a lelki célokra alapított új szemléletmód minden következményét. Ezért az ötvenes évek végére a szervátültetés kezdeti vitája lezárult anélkül, hogy a kor moralistái ennek a tágabb keretű szemlélet- módnak a horderejével következetesen szembenéztek volna. Az individualista és közösségi szempontok kiegyensúlyozottabb alkalmazásához csak a D. Vatikáni zsinat nyújtott jobb lehetőségeket. A magasabbrendű lelki célok figyelembevétele, amit a zsinat az emberi személy természetének és kapcsolatainak pontos és átfogó vizsgálataként jelölt meg™ elvben lehetővé tette a merev individualista szemléletmód kitágítását az egyoldalú közösségi szemléletmód veszélyei nélkül. A személy lelki céljai nemcsak a test épségének tiszteletét foglalják magukba, hanem a személyes kapcsolatok fontosságát is. Ezért a személy lelki érdekei szükségessé tehetik a test épségének direkt megsértését is, még abban az esetben is, ha ez a kettős okozat elvének hagyományos értelmezésével ellentétben áll. Ha az adományozó lelki céljai indokolttá tehetik a test épségének direkt megsértését kísérletezés vagy szervadományozás céljából, miért kell kizárni például annak a lehetőségét, hogy szexuális aktus integritását vagy a fakultás életadó képességét felfüggesszék a házastársak olyan esetekben, amikor a gyermekáldás elkerülése szülői kötelességgé válik, és azt más eszközzel nem lehet biztosítani? A kérdésnek ez az oldala a születésszabályozással kapcsolatos vitákban nem játszott lényeges szerepet, noha XD. Pius pápa tanítása szerint a szülői felelősség kiterjed például a gyermeknevelés feltételeinek a biztosítására is.21 A szülők lelki érdekei, a nemiszervek vagy a házassági aktus fizikai épségénél minden bizonnyal magasabb rendű értéknek számítanak. A szexuális etikára vonatkozó hagyományos egyházi tanítás azonban túlságosan nagy súllyal nehezedett még a teológiai kutatás szabadságára ahhoz, hogy ez a kérdés is porondra kerülhessen az ötvenes években. A fogamzásgátlásra vonatkozó hivatalos tanítás pedig jelenleg lehetetlenné teszi, hogy annak közösségi összefüggéseit is latba helyezzük. A II. Vatikáni zsinat idejére a katolikus moralisták megegyeztek az élő testből vett szervek adományozásának lehetőségében, anélkül, hogy ennek a lehetőségnek távolabbi következményeivel számoltak volna. Erre csak a zsinat erkölcstani feltevéseinek a figyelembevételével került sor. Jelen korunk egyik ismert moralistája, Richard McCormick 38
