Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - FÓRUM - Tomka Miklós - Mocsári Gabriella - Katona Nándor: Hozzászólások P. Schellenbergnek a Teológia 1991. 3. sz. 160-164. oldalon megjelent írásához: Lelkipásztorkodás és keresztény megújulás
Érdemes azt is megfontolni, hogy a felsorolt ténykedések: látogatás, emberi kapcsolatok létrehozása, elbeszélgetés és végső soron közösségteremtés nem kívánnak föltétlenül fölszentelt papot. Mindezt jól, sőt sokszor jobban megteheti egy — karizmatikus? — világi hívő. — 3. Ha pedig mégis helytálló lenne érvelésed, a következőket kellene mondanom: Egyházunkban a püspöki intézmény úgy, ahogyan ma van — az ősegyház néhány évszázadát leszámítva — több mint másfél évezrede teljes mértékben célját tévesztett intézmény. Ez pedig kissé merész megállapításnak tűnik, ezért érdemes kissé elgondolkodnunk. A latin egyházban két speciálisan püspöki funkció a papszentelés és a bérmálás. És a püspök a papnevelést kiadja „albérletbe": a kispapokat szemináriumi elöljárókkal nevelteti, a teológiai tanárokkal oktattatja és jó, ha tanévenként kétszer-háromszor egyénileg is elbeszélget velük (de vajon akkor lényegremenően?). A végén pedig a rektor szavára — Isten népének formális megkérdezése után — fölszenteli őket. A bérmálásnál még furcsább a helyzet. Általában négy évenként jut el egy-egy plébániára. Jó, ha a plébánost ismeri, a bérmálkozókat pedig egészen biztos, hogy nem ismeri. És mégis megbérmálja őket. Nem kellene ezt tennie? Ezáltal „elkerülhetetlenül tovább rombolja egyházközségünket"? Végül pedig hadd reflektáljak a „testvér" megszólítást illető megjegyzésedre. Szerintem itt szó sincs semmiféle bizalmaskodásról még akkor sem, ha a pap és a hívek soha nem látták is egymást. Hiszen katolikus egyházunkban testvériségünk valós alapja a közös keresztség, az istengyermekség csodálatos ajándéka és a közös Atya a mennyben. Veled együtt keresve a mai életnek megfelelőbb lelkipásztori formákat (nem kevés szorongás közepette), mély tisztelettel és őszinte szeretettel köszönt testvéred Krisztusban Katona Nándor újszegedi plébános, akire kb. 12.000 megkeresztelt katolikus van rábízva A HÚSVÉTI TITOK azt jelenti, hogy ami az idő hosszmetszetén mint eseménysorozat végigfutott az Úr földi életében, az feltámadásában a megváltott lelkek és egyháza keresztmetszetévé válik. Jelen való lesz..., és azokhoz hasonló helyzetekbe került hívein és egyházán keresztül érvényesíti megváltó kegyelmét az idők végeztéig„Ahonnét a halál származott, onnét származik az élet" — énekli az egyházi liturgia a szent Keresztről. Jézus a húsvéti titokkal azt a nagy paradoxont állította az élet tengelyébe, amelyik a mindig jelenlévő szenvedés és halál ellenében az élet építésében hisz és azon fáradozik. A kettő együttes jelenléte a keresztény realitás. Az igazság az, amit a szentmisében mondat velünk az egyház: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat! Belon Gellért püspök utolsó írásából; „Élet a halálból" 29
