Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bán Endre: Kérdőjelek a mai hívőkben

hogy önmagát fel ne adná. Az egyház nem kezdheti élőiről a dolgokat. Vagy a Krisztustól kapott folyamatosságban áll benn, vagy feladja önmagát. A világi ideológiák elégethetik ma azt, amit tegnap imádtak. Az egyháznak ki kell tartania történelme mellett, még akkor is, ha szégyellnivalók is vannak benne."

Mit jelent kovásznak lenni? — Vitatott kérdés — mint fentebb utaltunk rá —> hogy hívő ember vállaljon-e társadalmi szerepet. Több vallásos kisközösség, könyv, folyóirat egyre belterjesebbé válik. Úgy tűnik, mintha a mi döntésünkön múlnék, hogy akarunk-e társadalmi szereplést vagy sem. A helyzet egészen más. Egyszerűen nem élünk külön világban, külön társadalomban. Nem kell megszavaznunk, hogy tudatosan akarunk-e hatni a világra vagy sem. Erre küldetésünk van. S talán ezt sem látjuk ma eléggé világosan. Erre a kérdésemre így válaszoltak a hívők: „Valószínűleg igen, de a politika ne legyen a legfontosabb téma." — „Az egyház vegyen részt a társadalomban, ismertesse mindenről véleményét, oktassa híveit, és teljesítse Jézustól kapott küldetését." — „Mindenképpen, de ne mindig a hagyományos formákhoz ragaszkodva." — „Igen, mint kovász."

— „A keresztény világiak munkájukban álljanak helyt, s ezzel alakítsák a társadalmat."

— „Valódi karizmatikus emberek lévén, mértéktartóan, nem okoskodó tolakodással, hanem elsősorban érett keresztény nagykorúsággal."

A kapott válaszok ugyan helyeslik az egyház társadalmi jelenlétét, de mértéktartást javasolnak. Az ősegyház számára ez nem volt lehetséges. Az üldözések korában a pogány társadalom meg akarta semmisíteni az egyházat. A keresztény lét eleve konfrontációt jelentdt, tudatos szembehelyezkedést azzal, amit a pogány környezet képviselt. — AII. századból való Diognétosz levél így fogalmazza meg a keresztény létmódot: „A keresztények nem különböznek a többi embertől sem hazájukat, sem nyelvüket, sem külső szokásaikat tekintve. Ók ugyanis nem laknak sehol külön városokban és nem beszélnek egy országban sem a többiekétől eltérő nyelven, sem feltűnő szokásaik nincsenek... Mindamellett csodálatos és kétségtelenül hihetetlen életmódot folytatnak. Saját hazájukban laknak ugyan, de csak mint átutazók. Megtesznek mindent, mint polgárok, és mindent elszenvednek, mintha idegenek volnának. — Hogy azonban röviden szóljak: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A testnek minden tagjára kiterjed a lélek, a keresztények is a világ minden államában szét vannak szórva. A lélek a testben lakik ugyan, de nem a testből való, így a keresztények is a világban laknak, de nem a világból valók... A lelket körülzárja ugyan a test, de ő tartja fönn a testet, a keresztények is a világon mintegy börtönben fogva vannak, de éppen ők tartják fönn a világot."

A levélből látható, hogy a keresztények tudatosan vállalták másságukat. Nem akartak olyan só lenni, amelyik „ízét veszti"; olyan kovász, amelyik nem képes átjárni a tésztát.

— Ezt a bátorságot nekünk sem szabad feladnunk. Nemcsak azért, hogy megmaradjunk kereszténynek, nemcsak azért, hogy egy parancsot teljesítsünk, hanem azért is, mert van mivel megajándékoznunk a világot. A társadalmi szerep visszautasítása a ránk bízott világosságnak véka alá rejtését jelentené.

Isten Országának örömhíre. — Isten országa az üdvtörténetből érthető meg. Az egyházatyák és teológusok számára a történelem sohasem volt esetleges eseménysor, hanem Isten üdvözítő művének kibontakozása. Ezért tudták az ókori és középkori teológusok a történelem különböző korszakait megkülönböztetni (ma már nem egészen elfogadható felosztásokkal), érzékeltetve az üdvösség dinamizmusát. Ismerjük a „sine lege, sub lege, sub gratia", vagy az „Atya, a Fiú és a Szentlélek" korszakát hirdető felosztást,

— és több ilyen próbálkozás is létezett. Akárhogyan értékeljük a próbálkozásokat, három esemény biztos és egyértelmű: a teremtés, a megváltás és a parúszia. E három üdvtörténeti esemény valóban előrehaladást, kiteljesedést fogalmaz meg. És ha e három mozzanat közös elemét keressük, az egy szóban fogalmazható meg: kegyelem!

Isten teremt — szeretetből, megvált — szeretetből és bevezet az üdvösségre — szerétéiből. Isten országa az ajándékba kapott lét! Isten országából ott lesz a bűnös ember orszá253