Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Isten országa Jézus képnyelvén
Kerekes Károly O.Cist. ISTEN ORSZÁGA JÉZUS KÉPNYELVÉN Jézus sohasem tanított képek, hasonlatok, példabeszédek nélkül (vő. Mt 13,34). Különösen nem szólt ezek nélkül az Isten országáról. A következőkben megpróbáljuk végigkísérni Isten országa fejlődését a magtól a gyümölcsig, illetve a „felülről való" születéstől az „alászálláson" át a „fent való" megdicsőülésig. ISTEN ORSZÁGA MISZTÉRIUM, hittitok, amelyet maga Jézus fogalmaz meg és fejt ki: szavaiban és tetteiben, életében és halálában, feltámadásában és megdicsőülésében — fokozatosan. Ez a misztérium lényegében a személyes Jézus Krisztushoz, tehát az Újszövetséghez tartozik. Hogy az Ószövetségben mi jelzi előre ezt a hittitkot, azt teljes bizonyossággal csak az Újszövetségből tudjuk meg, pontosabban magából Jézus Krisztusból. Erre is áll: A valóság Krisztus, az Ószövetség csak árnyéka (sziluettje) az újnak (vö. Kol 2,17). Az Ószövetségben az Isten országa kifejezés seholsem szerepel, ha eltekintünk a közvetlenül Krisztus előtti időből származó és görögül íródott deuterokanonikus Bölcsesség könyv 10,10-től, ahol Jákobról mondja az ószövetségi bölcs: „Megmutatta neki Isten országát, és szent dolgokkal ismertette meg." — Az Ószövetség egyéb helyein a Jahve királyról szóló részek inkább csak a pogány népek királyaival való összehasonlításban mutatják meg Jahve abszolút fenségét, a minden más királyi hatalom felett valóságát. És hogy Izraelnek Jahve a királya akkor is, ha egy-egy földi képviselője áll a nép élén. (Tudjuk, hogy a próféták mindig kritikusan tekintettek a földi királyokra.) Az Ószövetségben Isten országának előre jelzései, sziluettjei három irányban mutatnak előre Isten országára. — 1. Isten népe szent papi királyság: „A papi királyságom és szent népem lesztek" (Kiv 19,6). — 2. Isten országa királyai a jópásztor-királyságot jelenítik meg: „Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat" (íz 40,11). — 3. Ez a királyság az Emberfia eszkatologikus országa, uralma, úrsága: „Láttam az éjjeli látomásomban, az ég felhőiben valaki közeledett. Olyan volt mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe" (Dán 7,13-14). Maga Jézus mindjárt működésének megkezdésekor tanításának középpontjába állítja az Isten országát: „Közel van már az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1,14). Tudjuk, hogy Máté evangéliuma Isten országa helyett, a rabbini- kus szóhasználatot követve, következetesen a mennyek országáról beszél. Az apostolok is ezt a feladatot kapják Jézustól: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa" (Mt 10,7). Jézus evangéliumi kinyilatkoztatása alapján három alapvető kérdést kell tisztáznunk: I. Mi az Isten országa? — II. Hogyan lehet azt megszerezni, — ül. és mi lesz annak végső gyümölcse, tökéletes megvalósulása? I. MI AZ ISTEN ORSZÁGA? — Biztos, hogy nem térben, időben, anyagban meghatározható valóság. Evilági életünk csak hasonlatokat tud felmutatni érzékeltetésére. Maga az ország szó itt nem élettelenül sztatikus, hanem élőén mozgó dinamikus értelemben alkalmazható rá: országiás, uralkodás, királykodás, valami eszményi királyi magatartás és élettevékenység, és egyben méltóság is. De mindez a bibliai értelemben vett Isten országához csak valamelyes analógiát adhat, hasonlóságot szolgáltathat. 208
