Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: Isten országa Jézus képnyelvén

Mit mond erről az országról maga Jézus Krisztus? — Ó mindig így vezeti be az Isten országáról szóló tanítását: „Hasonló a mennyek országa..." Az evangéliumokban elszórtan is találunk ilyen Jézus ajkáról ellesett hasonlatokat, a Máté evangélium azonban egy külön hasonlat-gyűjteménnyel szolgál a 13. fejezetben. Ebben nem kevesebb mint hét parabolát, képnyelvi tanítást gyűjt össze az evangélista. Maga a hetes szám is arra utalhat, hogy itt valami teljességet, tökéletességet talál az üdvösség jóhírének olvasója illetve hallgatója: a búzát és a konkolyt, a mustármagot és a kovászt, a rejtett kincset és az igazgyöngyöt, és végül a hálót.

Minden egyes kép — hogyha hittel szemléljük — szinte a szivárvány egy-egy új színében ragyogtatja elénk a tündöklő napot (az Isten országát), amely egyszerre látomás és valóság, élmény és eszmény, megfoghatatlanság és bizonyosság, — mint magának Jézus Krisztusnak istenembersége. Úgy is mondhatnánk, hogy az egyes képek, mint egyre tökéletesedő karaktervonások, egyre élőbb valóságnak a képét rajzolják elénk. Mint később látni fogjuk egy személyét, aki maga a testi érinthetősége (misztériuma) az Isten országának, az Isten teremtményben is megélhető-megtapasztalható úrságnak.

1. A búza és a konkoly, mint jó mag és rossz mag. — A magvetés ősképéből kiindulva és azt a bevezetőben részletesen ki is fejtve, mutatja be Jézus az Isten országa sorsát az emberszívekben. Az első hasonlatpár (a búza és a konkoly) arra mutat rá, hogy Isten országa — úrsága, uralmának megnyilvánulása — állandó szembefeszülésben áll itt a földön egy másik úrsági-uralkodási törekvéssel: a jó mag a rosszal, a búza a konkollyal, végeredményben Isten üdvözítő műve a sátán gáncsoló tevékenységével. (A sátán nevének jelentése: gáncsoló, átdobó, átejtő.) A rossz mag képi jelentéséhez kezdettől fogva a bűnbeesés után adott ősevangéliumban (Tér 3,15) megígért Asszony-Ivadékkal szembenálló kígyófajzat társul mind a pátriárkái ígéretekben a Tér 15,5-tői a Róm 4,18- ig, mind a kiemelkedő módon az íz 1,9-et idéző Róm 9,29-ig „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk (jó) magot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna." És ez a jó mag hol a Krisztust előképező Izsákra, illetve Jákobra (Izraelre), hol meg az Isten újszövetségi népét előre jelző ószövetségi választott népre vonatkozik, szemben az istenellenes földi és földöntúli hatalmakkal. Es ebből a szembe- feszülésből a világ végéig marad bőven megoldhatatlan, kiküszöbölhetetlen szenvedés, pusztító kór, tragédia. Maga Jézus sem ad gyógymódot a kiküszöbölésre, csak a gyümölcsöző elviselésre. Az egyetlen lehetséges üdvösséges (gyümölcsöző) gyógymód — már amennyiben lehetséges — a Jézus követésében, a vele való eggyéválásban rejlik. A képi magyarázatot itt megadja Jézus a Mt 13,36-43-ban; de jó emlékezetbe idéznünk egymondatos tanítását is a Lk 21,19-ből: „A türelemben (= állhatatosságban) bírjátok majd az életet." — A gáncsoskodástól tehát nem kell félni, de fel kell készülni rá. A jó mag és a rossz mag véglegesen csak az „aratás" nagy napján választódik külön. Addig türelem, illetve állhatatosság! Ehhez erőforrás Jézus ígérete: „Akkor az igazak ragyognak majd mint a nap, Atyjuk országában" (Mt 13,43).

2. A mustármag és a kovász. — A második hasonlatpár az Isten országában működő erők titokzatos forrásaira, ezek látszólagos kicsinységére és emberi mérték szerint jelentéktelen voltára mutat rá. A mustármag az ószövetségi szövegekben nem szerepel. Egyértelműen újszövetségi és kifejezetten Jézustól kiválasztott képe az eljövendő Isten országának. A paradicsomi életfához az emberi gőg és bűn képe kapcsolódik. Jézusnak a nép által (és a pilátusi keresztfeliraton is) használt mellékneve a „Názáreti". Ez azonban csak a beavatottak gondolatában társítja az íz 11,1-ben szereplő, a Jessze gyökerén sarjadt gyenge kis ágacskát (nécer), amely egyszerre jelöli a Messiás Királyt és a messiási Isten országát. Ezt a jelentéktelen kicsinységet (amely Izajásnál Dávidot és a dávidi királyságot idézi) Jézus parabolája a kicsinyke mustármagban jeleníti meg, amely akkora fává nő, hogy az ég madarai fészkelhetnek rajta. — A kovász képe, mint a gyors romlás és gyors életre emelés (halál és feltámadás) jele az Ószövetségben általában negatív tar209