Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Christ György: Az elváltak, újraházasodottak lelki gondozása
zó. Ha optimálisan nézzük, ezeknek a fele, azaz 10% lesz rendszeres templomba járó, ám közülük sem fog mindegyik egyházi házasságot kötni. A számarány ingadozik vidéki viszonylatban, vagy olyan templomok esetében, amely „divatosabb", ahol pompásabb a szertartás. Kérdezhetjük, melyek azok a legfontosabb külső és belső okok, amelyek a keresztény házasságok ilyen lecsökkenéséhez, illetve széteséséhez vezetnek. A külső körülmények között elsőként említhetjük a mai „köztudatot", amely a házasság felbonthatatlanságát semmibe veszi. A filmekben, a tévében egészen természetes, hogy a válás az élet „velejárója". Korábban még megmutatkozott némi szégyenérzet, ami jelezte, hogy az illető sajnálja és bánja helyzetét. Ma a válás a „természetes megoldás" a felmerülő családi problémák megszüntetésére. Hozzásegített ehhez az állami törvénykezés is, amely megkönnyítette a válást, másrészt a házassággal mintegy egyenrangúvá tette az élettársi viszonyt. (Pl. ugyanolyan joguk van lakásigénylésre, nyugdíjra, gyermektartásra stb.) A keresztelésnél gyakran találkozunk olyan szülőkkel, akik természetesen jelentik be, hogy élettársi viszonyban, vagy polgári házasságban élnek, holott semmi egyházi akadálya sincs a szentségi házasságnak. Az egyre terjedő szexuális szabadosság szinte eltörli a hűség fogalmát és gyakorlatát. A „partner"-t ajánló szórakozóhelyek már a fiatalkorúaknak is felkínálják a szabados életet. Mire házasságkötésre gondolnának, már közömbösek lesznek, főként a szentségi házasság iránt. A szociális nehézségek (állás, lakás) is eleve visszatartják a fiatalokat a kellő időben történő családalapítástól. Komoly Istenbe vetett hit és bizalom szükséges ahhoz, hogy ma valaki több gyermeket vállaljon, és ennek anyagi és lelki küzdelmét évtizedeken keresztül hűségesen teljesítse. Sajnos, sokszor a szülők sem mutatnak jó példát. Igen sok az érdekházasság, ahol az anyagiak, a rang, a könnyebb élet, a szexuális megfelelés az irányadó, — az ilyenek gyermekei a látott példa nyomán kötnek majd házasságot. Mindezek a szempontok arra utalnak, hogy igen sok türelem és szeretet szükséges a lelkipásztornak ahhoz, hogy újra meg újra próbálkozzék a jó keresztény házasság előkészítésével, illetőleg a tönkrement házasságú híveklelki gondozásával. Neki kell közvetítenie Jézus végtelen irgalmát és türelmét az emberek felé. Sajnos, amint az egyházi munkatársaktól tudom, egyre több a mi plébániánk területén is az elváltak száma, mint az első házasságban élőké, de vannak, akik második, vagy harmadik házasságban élnek. — Az új Egyházi Törvénykönyv (1983) sok segítséget nyújt a házasok pasztorálásához. A megváltozott társadalmi állapotokra való tekintettel 12 olyan helyzetet említ, amely eredendően érvénytelenné teszi a házasságot. Sokkal jobban részletezi azokat a kötelezettségeket, amelyeket a házasság szentsége felvétele előtt tudatosan kell vállalni a jegyeseknek. — Az elváltak eseteinek vizsgálatánál tekintettel van a személyes körülményekre, és ezért a lelkipásztornak nagyon lelkiismeretesen kell felülvizsgálni az egyesek problémáit. Az alapállás az, hogy amíg be nem bizonyosodott, hogy valakinek a házassága érvénytelen, addig mint érvényes házasságot kell kezelni. Óvakodnunk kell mindkét szélsőségtől: ne legyünk rigorózusok, aggályosak, nem jelenthetjük ki, hogy „ezen az ügyön nem lehet segíteni"; de tüzetes vizsgálat nélkül azt se mondjuk ki: ez eleve „érvénytelen házasság" volt. Fokozott lelkiismeretességgel kezeljünk minden „esetet", mivel a házasfelek evilági boldogságáról és örök üdvösségéről van szó. — A lelkipásztorok részéről évtizedes munkám során bizonyos kettősséget tapasztalok az elváltak pasztorációjával kapcsolatban. Sokan azt emlegetik, hogy mi mint munka- csoport sem tudunk többet tenni, mint bármelyik plébánia az elváltak érdekében. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. Próbálkoztunk azzal, hogy kimentünk egyes plébániára egy kis „propagandát" csinálni az elváltak rendszeres lelki gondozásával kapcsolatban. Meg is hívtuk őket plébániánkra. Volt, ahonnan csak egy-két személy jött el, de találkoztunk olyan esettel is, amikor a plébános vidékről küldte fel hozzánk az 191
