Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Christ György: Az elváltak, újraházasodottak lelki gondozása

elváltakat. Elemző munkánk során — mint már említettük — kiderült, hogy sokan járulhatnának elváltként is szentségekhez, csak erről senki sem világosította fel őket. Szükséges minden esetben, akár a gyóntatószékbe betévedt elválttal is, magánbeszélgetést kezdeményezni, mert így igen sok ember vezethető vissza Istenhez. Felkutatni őket, tanítani, felvilágosítani, nagy türelemmel buzdítani, Isten irgalmas szeretetét közvetíteni — ez az elváltakkal való foglalkozásnak lényegi rugója. Mindig végtelen tapintattal kell hallgatnunk és szólnunk, semmit sem szabad erőltetni, mert ekkor tárul fel a lélek, és mondja el élete legbensőbb problémáit. Amint észreveszik és megértik, hogy ők is az egyház élő tagjai, nagyon ragaszkodóak lesznek, bizalommal adják elő életük keresztjét, kérve, hogy segítsük mindezek elviselésére.

Az elváltakkal való foglalkozás a pasztorációnak egyik kényes területe. Sokan azért is húzódoznak ettől a megbízatástól, mert sok időt és energiát kíván, nem mindig mutatkozik eredményesnek, és jól kell ismerni a velük való bánásmód módszerét, technikáját. De az a lelkipásztor, aki megtapasztalta azt a mély, igaz örömet, amit egy-egy eset rendezése jelent, többé már nem sajnál semmi fáradságot. A legfontosabb, hogy mindig biztassunk: akik nem járulhatnak a szentségekhez, azok előtt is előbb-utóbb megnyílik az út Isten felé.

— Ehhez a lelkipásztori feladathoz számos jó munkatársra van szükség. Munkatársak maguk az elváltak, de a rendezett családban élőket is meghívjuk. Mindegyiküknek más a feladata. A szentséghez nem járuló elváltak elsősorban Istenhez való hűségük és bizalmuk tanúsításával erősítik társaikat. Bizonyíthatják, hogy Isten kegyelmével ebben az állapotban is élhetnek Istennek tetsző életet. És mivel a hasonló körülmények között élő emberek példája mindig erősebb, segítik egymást keresztjeik elviselésében. Sok elvált szólt arról, hogy az őket elfogadó, szentségileg rendezett életű házaspár adta vissza számukra az önbizalmat, feloldotta magányukat. A munkatársak otthonukban is felkereshetik az elváltakat — ha ezt ők is igénylik — és fokozatosan elvezetik őket a lelkipásztorokhoz.

— Végül szóljunk a tönkrement házasságok legsúlyosabb áldozatairól, az elváltak, és főleg az újraházasodottak gyermekeiről. Az ember életét a gyermekkor határozza meg. Másként éli meg egy rendezett családban, meleg otthonban élő gyermek, és másként, aki egyik szülőtől a másikig csapódik, netán újabb és újabb „apukát", „anyukát", „testvért" kell elfogadnia. Legtöbbje tanulásában, magatartásában retardált, és a kapott fizikai vagy lelki sérülések megviselik érzelemvilágát, ami rosszabb esetben, — kihat a saját leendő házasságára vagy egész életére is. Mit tehetünk velük mi, lelkipásztorok és keresztény családok? Állandóan árasztanunk kell rájuk szeretetünket. Bevonni a többi gyermek közösségébe. Érezzék meg, másfajta emberek is vannak a világon, mint akiket környezetükben kell elviselniük. Fokozatosan feltárul szívük, megismerik az önzetlen szereteted és kezdenek vidámak és bizakodóak lenni.

Az ilyen gyermekek utat nyithatnak a szülők felé. Bíznak abban, hogy az a lelkipásztor, aki ilyen őszintén szereti gyermekeiket, hozzájuk is türelmes és könyörületes szívű lesz. De vigyázzunk! A gyermeket elsősorban önmagáért szeretjük és akarjuk ártatlan lelkét Istenhez vezetni. Nem lehet a gyermek puszta „eszköz" a szülők megközelítésére. Ám értékes következménye a gyermekpasztorációnak a szülők bátrabb közeledése.

— Tartsuk mindig szem előtt, hogy önmagában a legszentebb emberi erőfeszítés is kevés, ha nem imádkozunk buzgón híveinkért, főként a nehéz helyzetben élő elváltakért, mert minden Isten kegyelmén múlik. Bármibe is kezdünk, boruljunk Isten elé, és kérjük segítségét hivatásbeli munkánkhoz. Kérjük, hogy általunk és helyettünk is működjék hathatós kegyelmével a lelkekben. — Hazánkban a lelkipásztori felvirágzás lehetősége most kezdődik. Könyörögjünk, hogy Isten adjon fokozott munkához kitartást, erőt, és küldjön egyre több buzgó fiatal pásztort problémákkal terhelt híveink közé.

192