Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Christ György: Az elváltak, újraházasodottak lelki gondozása

tói, hiszen mint a megkeresztelt emberek részesei lehetnek az egyház életének és részt is kell benne venniük. Buzdítsák őket arra, hogy hallgassák Isten igéjét, vegyenek részt a szentmisén, imádkozzanak állhatatosan gyakorolják a szeretet cselekedeteit, működjenek együtt az igazságosság megvalósításáért, a gyermekeket keresztény hitben neveljék, éljen bennük a bűnbánat lelkülete és rendszeresen tartsanak bűnbánatot, hogy így nap- ról-napra kiesdjék Isten kegyelmét. Az egyház imádkozik értük, megerősíti őket, s mint irgalmas anyjuk támogatja őket a hitben és reményben." (84/e pont) A Buzdítás 1981- ben jelent meg, a VI. Püspöki Szinódus után.).

Röviden vázoljuk, hogy az elváltak érdekében mit tettünk hazánkban az elmúlt évtizedekben. Korábban is voltak buzgó papok, akik nagy áldozatokat hoztak a lelkekért ezen a téren is. De senkinek sem volt hivatalos megbízatása az elváltak rendszeres lelki gondozása. A II. Vatikáni zsinat indíttatására nálunk is megszületett az elhatározás, hogy az elváltak gondozására lelkipásztori csoportot hoznak létre. A hatvanas évek azonban ezen a téren is nagyon problémásak voltak. — Miután az esztergomi főegyházmegye végleges főpásztort kapott, az elvált hívek ügye előtérbe került. Éppen tíz esztendeje, hogy 1982-ben Lékai László bíboros úr meghívott ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Az volt a kívánsága, szervezzünk rendszeres lelkipásztori munkát az elváltak számára, így a budapesti Nagy Szent Teréz plébánia lett hivatott lelki irányítást adni az elvált állapotban élő híveknek. Elsősorban a személyes megbeszélések váltak szükségessé, hogy válásuk körülményeit és minden lehetőségét a rendezés céljából felkutassuk. Akiknél kiderült, hogy az egyházi törvények szerint házasságuk kezdettől is érvénytelen volt, de ők nem tudtak róla, ott könnyen rendeződött az ügy. — Dr. Lékai László bíboros 1983 decemberében ünnepélyes szentmisével indította el plébániánk új küldetését. Templomunk zsúfolásig megtelt elvált hívekkel. A bíboros úr hangsúlyozta, hogy az egyház különös anyai szeretettel fordul az elváltak felé. Azt óhajtja, ők se érezzék kirekesztve magukat, hiszen az egyház megkeresztelt tagjai maradtak. Felajánlja a segítséget azoknak, akik önhibájukon kívül maradtak el a szentségek vételétől. Ugyanakkor kiemelte azt is, hogy a keresztény házasság isteni rendelkezés alapján felbonthatatlan, mivel az Úr házasságra teremtette az embert, felbonthatatlan életközösségre. Utalt a bíboros azokra a lehetőségekre is, melyek alapján újra felülvizsgálhatók a már megkötött házasságok. Ennek a plébániának lett a megbízatása, hogy híveivel együtt, lelkén viselje a megtört lelkű személyek helyre nem állítható házasságának keresztjét.

— Ez időtől kezdve minden hónap utolsó vasárnapján az elváltak számára mondunk szentmisét, felajánlva azt lelki problémáik megoldására. A szentmise után rendezünk egy-egy rövidebb előadást, ahol az általuk felvetett kérdésekre válaszolunk. Ennek a kis lelkipásztori közösségnek két megbízott munkatársa van: dr. Király Ernő professzor és dr. Czike Imre János O.Cist., egyházjogász. Gyakran vendégeket is hívunk a megbeszélésekre, akik tanácsaikkal, tapasztalataikkal segítenek, sőt maguk is tartottak előadást. Minden esztendőben valami újjal is próbálkozunk. Általában ilyen és hasonló elvek alapján dolgozzuk fel a témát:

a) Válságban van a házasság. Ebben a kérdéskörben elemezzük a válság okait. Többek között azt, hogy régen külsőleg hogyan támogatták a családokat. Az egyház biztosította a vallási légkört. Az anyák általában otthon voltak és gyermekeikkel rendszeresen foglalkoztak. — Majd keressük a kivezető utat: újra meg kell tanulnunk és tanítanunk a fiatalságot a valódi szeretetre, áldozathozatalra és hűségre.

bj Az elváltak élő kapcsolatban maradnak Istennel! Ennek a ténynek a megerősítésére az evangéliumból elmélkedünk. így például a szamariai asszonyról, Mária Magdolnáról, a tékozló fiú őszinte megtéréséről stb. —, hogy Isten nagylelkűségét, bőséges kegyelmét és a megváltás tényét egyre jobban elmélyítsük. Végül arra buzdítjuk a híveket, vigyék minden nehézségüket Isten elé, és maradjanak hozzá hűségesek keresztjük elviselésében.

ej Nézzünk szembe őszintén önmagunkkal! Hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni magunk tökéletlenségei miatt. Ám így sohasem találjuk meg lelki nyugalmunkat. Az őszin189