Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 3. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: „A Jó Pásztor életét adja”
sokfele testi és lelki elesettet gondoznak. Betegeknek, magányosoknak, haldoklóknak viszik Krisztus vigaszát, és emberséges szolgálatuk közben előkészítik őket a szentségek vételére. Tágabb értelemben mindez lelkigondozói, lelkipásztori munka. — Az egyházi szolgálatokról szóló egyházi tanítás korunk igényei alapján egyre bővül. A zsinat indíttatására a Gaudium es spes lelkipásztori rendelkezésnek, az Apostolicam actuositatem határozatnak, valamint a Lumen gentium dogmatikai rendelkezésnek irányelvei alapján megindult a lelkipásztori szolgálatok részletes kidolgozása. A zsinat után húsz évvel (1984) megjelent Instrumentum laboris dokumentum az emberi méltóság fokozott megbecsülését sürgeti az egyházban. Majd a VII. püspöki szinódus után kiadott (1988) Christifideles laid apostoli buzdítás világos megkülönböztetéseivel szétválasztja és ugyanakkor egybehangolja az egyházi rendből fakadó, valamint a keresztség-bérmálás szentsége kegyelmeiből eredő lelkipásztori szolgálatokat. Tény az, hogy a lelkipásztori feladatokra minden krisztushívő valami módon meghívott. Az új Kódexben ez olvasható: „...a krisztushívők, akik a keresztségben Krisztus Testének tagjaivá lettek,... állapotuknak megfelelően hivatást kaptak arra a küldetésre, amelynek teljesítését Isten az egyházra bízta" (CIC 204.§). — A hozzáfűzött jegyzetből megtudhatjuk azt is, hogy „a krisztushívők közössége az összes megkereszteltet jelenti, különbségtétel nélkül" (CIC magyar ford, jegyzete 218. o. Erdő Péter; Szent István Társulat, 1986.) Bár a keresztséget valló többi egyház között a katolikus egyház a „teljesség" jellegét fenntartja magának, az előbbi elv alapján a keresztény gyakorlatban a különböző egyházak a lelkipásztori szolgálatok bizonyos területein jól együttműködhetnek. Meg kell említenünk, hogy a hozzánk közel eső — és így jól hozzáférhető — német nyelvterületeken már 25 éve folyik az intenzív, széles körű lelkipásztorképzés, mégpedig a Német Püspöki Kar Lelkipásztori Szolgálat Rendjéről 1977-ben kiadott rendelkezése alapján. Azt követő kurzusok nyomán azóta is számos könyv és tanulmány jelenik meg papi és világi szakemberek tollából. Igen fontos, hogy a szakszerű képzések középpontjában jézus személye, emberi magatartása álljon, egyrészt a mai személyiséglélektani és magatartáskutatások eredményeinek tükrében, másrészt rendszeres evangéliumi meditációk formájában. Az utóbbiakból adunk némi ízelítőt. „TANULJATOK TŐLEM..." A II. Vatikánum mint krisztológiai zsinat Krisztus életpéldáját állítja elénk, hogy a Szentírásban elmélyedve (Dei Verbum rendelkezés) ily módon szemléltessük Jézus sugárzó isten-emberi egyénisége titkát, érintkezésmódját, mely nemcsak szavaiból, látható tetteiből (gyógyítás, halottak feltámasztása, stb.) árad, hanem tárjuk fel azt is, hogyan hat a lelkekre, amikor megbocsátja a bűnöket, felkelti a hitet, az új élet reménységét, és ezzel már a nehéz evilági körülmények között is boldoggá teszi őket. Jézus néhány olyan jellemvonását emeljük ki, melyeknek utánzása a pásztori szolgálatban nélkülözhetetlen, és végül a jó Pásztor alakját idézzük magunk elé. MI JÉZUS TITKA? Mennyire vagyunk képesek utánozni? — Emberségében mindenképpen, hiszen a megtestesült Isten Fia láthatóvá és így követhetővé vált számunkra. — Jézus boldog és „rendezett" lelkű ember, akiben az emberi érzés minden árnyalata megtalálható. — Jézus boldog, mert tudja, hogy „elfogadott". Az Atya tökéletesen elfogadott Fia, aki nemcsak hasonlít — mint a jó fiú nemeslelkű apjára —> hanem azonos vele a Szent- háromság titkában. Az Atya minket is kedves Fia alapján fogadott gyermekeivé a ke- resztség szentségében. — Vajon gondolunk-e erre, amikor annyira kisemmizettnek, megvetettnek érezzük magunkat, vagy amikor mások nyomorúságait látjuk? — A Fiú érettünk önként magára vállalt minden emberi nyomorúságot, még a kitaszítottság érzését is, amikor elsötétült előtte az Atya biztonsága-bizonyossága. Ez a mélységes magányosság volt talán a legszömyűbb gyötrelme kereszten függő Krisztusunknak. A feltámadott Jézus teljesen „önmaga": sugárzóan boldog, szabad és erős, és ilyenné akar tenni minket is. Amióta „megjelent közöttünk üdvözítő Istenünk emberszeretete", az ember, aki a teremtés folytán „Isten képmása", a megváltás után „jézus-arcú" lett. Jézus 163
