Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 3. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: „A Jó Pásztor életét adja”

tőlünk azt várja, hogy minden szavunkon, gesztusunkon áttűnjék az Ó jósága és embersé­ge, amely egyszerre határozott és gyöngéd, szelíd és erős, kezében a hatalom, uralma mégis a szolgálat. — Jézus radikális és határozott, főleg a nép öntelt, képmutató vezetőivel szemben, akik megcsúfolják a mennyei Atya jóságát és az Ő nevében „elviselhetetlen terheket ró­nak az emberek vállára, míg ők egy ujjal sem hajlandók segíteni rajtuk" (Mt 23. fej.). — Jézus egész életében határozottan az embert teszi a középpontba! A fondorlatos, olykor csak egyesek érdekeit védő, bonyolult előírások szövedékéből kiemeli az embert, — főleg az elesettek, a félretaszítottak — méltóságát és értékét. — Nézzük az eseményt; Amint Jézus belépett a zsinagógába, amint meglátta a jobb kezére béna — tehát munka- képtelen — embert, nyomban magához hívta: „Állj ide középre!" Oda, ahol az írástudók a Bibliát és a Tórát magyarázzák. Majd megkérdezi a körülállóktól: „Szabad-e szomba­ton gyógyítani?" A farizeusok már régóta gyanakodva figyelik, vajon mikor szegi meg a törvényt. Közben olyan lelketlenül néztek a megrettent szerencsétlenre, hogy Jézus el­szomorodott, majd haragra gerjedt, azonnal meggyógyította a bénát — és amint Márk megjegyzi — „ekkor még az egymással ellenségeskedők is összefogtak Jézus vesztére" (3,1-6). JÉZUS KÜLDETÉSÉNEK ÜDVÖZÍTŐ TERVÉT a názáreti zsinagógában hirdette meg: „Az Úr Lelke rajtam: / Ő kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, / O küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, / Szabadulást hirdessek a raboknak, / Es a vakoknak megvilágosodást, / Hogy szabadulást vigyek az elnyomot­taknak..." (Lk 4,14-19). — Majd másutt ezt mondja: „Azért szeret engem az Atya..., mert önként adom oda életemet értük... hatalmam van, hogy odaadjam... ezt a föladatot kap­tam az Atyámtól" (Jn 10,18). — Szavai megdöbbentik hallgatóit, vita és szakadás támad hívei és gáncsoskodói között, hiszen Jézus akkor is, ma is olyan „jel, amelynek ellene mon­danak" (Lk 2,34). — Követőinek sem ígér különb sorsot! — Milyen hatalomról szól az alázatos Jézus? Miféle hatalmat adott Péternek, és rajta keresztül az egyház tagjainak? A szolgálat, a szelidség és az irgalmasság hatalmát, azaz hatóerejét (potestas) és nem a világ hatalmát. „Az uralkodók zsarnokoskodnak..., közte- tek ne így legyen, — figyelmezteti tanítványait, akik már a búcsúvacsorán elkezdték a versengést a jobb helyekért — a legnagyobb legyen olyan mint a legkisebb, és az elöljáró legyen olyan mint a szolga... Én úgy vagyok köztetek mint a szolga" (Lk 22,26-28). — Jézus a szolgálat hatalmát hagyta ránk. — És ez még akkor is kötelez minket, ha a történelem során utódai és követői annyiszor felcserélték, összetévesztették a világi ha­talommal. „Én kaptam minden hatalmat — ismétli annyiszor Jézus — a mennyben és a földön. Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" (Mt 23,18-19) „...és én elkül­döm az Atya megígért ajándékát" (ui. a Szentlelket) (Lk 24,29). Az Üdvözítő terve szerint kell tehát szolgálnunk és gondoznunk a megtört lelkűeket, a kicsinyeket, szegényeket, betegeket, raboskodókat, egyáltalán mindenkit. (Gondozni = sorgen, ebből ered a Seelsorger, a lelkipásztor; Seelsorgerhilfer — lelkipásztori segítő, munkatárs elnevezés.) — A bátorítás, eró'sítés, gondozás, védelem és nevelés sokféle lelkipásztori szolgálata lehetséges a gondozók természetes adottságai és a Szentlélek különféle karizmái szerint, a helyi szükségleteknek megfelelően. Jézus előtt nem az számít, hogy valaki hivatalos lelkipásztor-e vagy csak a segítője, alkalmilag segít vagy pedig ez a hivatása. Ö minden követőjét meghívja a pásztori szolgálat­ra! Vannak, akik előtt megnyílnak a lelkek: kicsinyek, fiatalok vagy a halálraváltak. És mennyien vannak olyanok is, akik „puszta" emberszeretetből lemondanak a sikeres vál­lalkozásokról, — és nehéz, áldozatos életkörülmények között gondozzák a fogyatékoso­kat, hajléktalanokat, a „fölöslegessé vált" embereket, ahogy Teréz anya nevezi őket. Utá­na mennek — mint pásztor juhainak — az alkoholistáknak, drogosoknak, éjjel-nappal telefonügyeletet tartanak az önveszélyeseknek, a kétségbeesetteknek, nem féltik életüket 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom