Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Lehmann, Karl - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Mit jelent az „örök élet”?
hogy ne legyen neki alávetve. Az örök élet e dimenzióját fejezi ki Madeleine Delbrél: „A hit az örök élet jelenléte az időben. Eléggé benne vagyunk az időben?" Az eljövendő élet jelen megtapasztalása. A Szentírás az örök élet kezdetét itt a történelmi létezésben a „lélek gyümölcsének" nevezi. A Lélek közvetíti Isten életét a történelmi jelen és az örök jövő között. Csak a Lélekben juthat el hozzánk, bár csak csírájában, mégis valóságosan és megtapasztalhatóan az örök élet. Tehát a „Lélek gyümölcsei" sokkal szorosabb kapcsolatban vannak az "örök élet" valóságával, mint általában gondoljuk (vö. Gál 5,22). Objektív adományok ezek: szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás. A Lélek és gyümölcsei megtapasztalása nélkül nem juthatunk be az „örök életbe". így azt is megértjük, hogy bár földi életünk és aktivitásunk nem él tovább abban az értelembe!, hogy egyenesen folytatódik a végtelenbe, mégsem szakad meg a teljes megsemmisülés értelmében. Ez az életünk teljesedik be. Higgyünk az Apostolnak, aki azt mondja, hogy életünk „átalakul". Hogy azután ez az örök élet milyen lesz, azt nyugodtan hagyjuk rá Istenre és a végső órára. Ha beismerjük, hogy tartalmát tekintve kevesebbe tt tudunk a túlvilági „örök életről", mint azt esetleg eddig gondoltuk, akkor nagyon megközelítjük az örök életnek azt a felfogását, amiről János evangéliumában olvasunk, ahol Jézus azt mondja: „Aki igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van és nem kerül ítéletre, hanem már átment'a halálból az életre" (Jn 5,24). 4. VÁLASZ AZ EMBER VÉGSŐ KÉRDÉSÉRE: ÉLET A HALÁL UTÁN Mindezzel azonban még mindig nem merítettük ki az „örök élet" kifejezés teljes értelmét. Az örök élet nem csupán az evilági élethez szükséges erő, ahogyan manapság né- hányan el akarják fogadtatni. Sőt legtöbbször csak a kereszt és szenvedés jele alatt, rejtetten van jelen. A lényegéhez tartozik ez a mély elrejtettség, amint azt különösen is látjuk a jóra irányuló törekvéseink törékenységében. Csakis önmagunkban valóban nem tudunk semmi maradandót alkotni. Ezt látjuk tetteink hiábavalóságában, életünk esen- dőségében, a gonosz elleni harcban elszenvedett vereségeinkben, s végül a halál valóságában. Mindez teljesen ellenkezik az örök élettel. Sok keresztény ugyanis elfogadja az örök életnek eddig megfogalmazott értelmezését, de azt gondolja, hogy ezen túl már fölösleges minden szó. Maradjunk az evilági élet ezen meghatározásánál, és szakadjunk el bátran minden mitológiai tojáshéjtól és apokaliptikus elképzeléstől. Az Újszövetség azonban mást mond. Föltűnő, hogy éppen ott, ahol az örök élet a jelen élet erejeként áll előttünk (Jn, Kol, Ef), nemcsak rejtett volta kap hangsúlyt, hanem a még be nem következett, végleges megnyilvánulása is. Hadd emlékeztessünk arra, amit gondolataink első lépésében mutattunk meg: az emberi vágy nem teljesülhet be ezen a világon. Végső igazságtétel csak Istenben. Szeretnék emlékezetbe idézni néhány olyan tapasztalatot, amelyben különösen is világos lesz számunkra, hogy tovább kell keresni és kérdezni. Lényegében régi kérdés az, amely Istennek a világ történelme fölött tartott ítéletére, illetve a rossznak Isten előtt és Isten által történő megítélésére vonatkozik.Kibosz- szulja meg az ártatlan üldözöttet, akinek a gyilkosát nem ítélték el? Mi a sorsa azoknak, akiket egy abszurd halál minden beteljesülést megelőzően vagy kiskorú gyermekek gondozásából ragadott el? Ma már eltompultunk az ilyen kérdésekkel szemben. Baj, szerencsétlenség és halál ma természeti katasztrófának tűnnek, amelyek hirtelen törnek ránk, s igazában nem engednek meg semmilyen „miért" vagy „mivégre" kérdést. Ezért tűnnek el oly gyorsan tudatunk szürkületében azok, akik kudarcot vallottak, akik a kerekek alá kerültek, az áldozatok. A szenvedést hamar elfelejtjük, a gyász ideje ésszerűen rövid. Az „idegen" szenvedés iránti eltompultságunk egyre inkább képtelenné tesz bennünket arra, hogy valamilyen „értelmet" fedezzünk föl az ilyen életben. De éppen itt kap az örök élet kérdése kritikus élt: ugyanis Isten felejteni nem tudó emlékezetében van egyedül beírva 10
