Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Riport Rapcsányi Lászlóval: Az ökumené és a vallási párbeszéd fejlődése a Magyar Rádióban

Szeretném, ha elmondaná, miként tudta Ön kiküzdeni ezt a régen dédelgetett tervét.

— A könyv nem más, mint egy rádiós beszédsorozat gyűjteménye, ami 1971-ben kezdődött. A Rádió szerkesztősége részéről nem könnyen került elfogadásra. De Márton Annával, a tudományos rovat szerkesztőjével, addig sürgettük a műsort, míg ketten együtt ki nem hajtottuk az engedélyezést. Nem nagyon tudták, miről is lesz szó benne. Bizony, egy kis meglepetést okozott, hogy különböző felekezetekhez tartozó, jeles tudósok szólaltak meg, és a Bibliáról meglehetősen összhangban, tárgyilagosan beszéltek. A műsort a késő esti órákra, 22 órára vagy 22,40 percre helyezték, azzal a kitétellel, hogy ez „intellektuális műsoridő", és ezzel egy kissé „eldugták" a programot. Mégis óriási hatása volt, hogy 1971-ben szólhattunk a Bibliáról. Hiszen a keresztények és a zsidók közös lelki, szellemi öröksége nem hiányozhat sem az európai, sem az ortodox kultúrkörből. A Biblia-sorozat jó alkalom volt arra, hogy hosszú idő után itthon is egymásra találjanak a különféle vallások képviselői és a biblikus szaktudósok.

Úgy gondolom, Rapcsányi László közismert türelmével és kedvességével úgy hangolta össze beszélgető partnereit, hogy azok egymás iránt tisztelettel, zavartalanul fejthették ki saját felfogásukat.

— Közben annyi érdeklődő és sürgető levelet, telefont kaptunk, hogy 1976-ban folytattuk a sorozatot. A korábbi résztvevők közül, hogy csak néhány nevet említsek: Czeg- lédy Károly sémi-arab nyelvész, Félegyházy József katolikus teológus, Pákozdy László református teológiai tanár, Rónay György, a Vigilia főszerkesztője, Scheiber Sándor, a nemzetközi bibliakutató, melléjük csatlakozott Bálint Sándor néprajzkutató, Kocsis Elemér református professzor és Nyíri Tamás katolikus professzor is. A második sorozat anyaga „Beszágetések a Bibliáról'' címmel 1978-ban jelent meg. Húsz esztendővel ezelőtt ez a két könyv sokakat felbátorított, és elindított olyasmit, amiről egyik kritikus azt írta, hogy a polc hátoldaláról elő lehetett venni a Bibliát és kitenni a látható könyvek sorába.

Meg kell említenem, hogy az ökumené és a párbeszéd ekkor kezdett teret nyerni a közéletben. Lehetett a Bibliáról beszélni, vitatkozni, sőt ajándékul is adhattuk egymásnak. Az a krisztusi küldetés, hogy „Menjetek és tanítsatok!" — akkor a Rádió hullámhosszán valósult meg. Elérte a távoli tanyákat, a magányosok otthonait, kórházakban a betegek szorították fülükre a már megvásárolható kisrádiójukat.

— Mégsem szeretném, ha úgy tekintenének akár a Biblia-sorozatra, akár a két Bibliakönyvre — amelyeknek kétség kívül átütő sikerük volt és sokmindent megindítottak az emberek lelkében — mint valami hőstettre. Én természetemnél fogva szívesen, könnyen barátkozó és meglehetősen türelmes ember vagyok a különféle gondolatok és felfogások meghallgatására. A Rádió munkatársai pedig végül is nem fordultak szembe ezzel a vallási anyaggal. Hosszú évtizedek során ugyanis az emberek átitatódtak a biblikus műveltségtől. Azonban az akkori rendkívüli rossz ateista irodalom az egészet át akarta írni. Ez a próbálkozás megbukott. Megbukott a tudósok előtt, mert egyszerűen nem lehetett nevetségessé tenni a Bibliát úgy, ahogy azt elképzelték. — Jól szerkesztett műsor volt, mert egyesült benne a konkrétum az elvonatkoztatással. Meg lehetett tanulni, hogy a dolgoknak van egy valóságos képlete, és van egy olyan spirituális szintje, ami nem kötelező mindenki számára. A sorozat nem akart és nem is tudott volna önmagában hitet kelteni. Csak azt akarta mondani: Ember, gondolkozzál! — Itt van egy könyv, a világ- irodalom legjelentősebb könyve. Ez a könyv nem került a romok alá, mint a ninivei cserépkönyvtár. Ez a könyv megmaradt, népeket és nemzeteket nevelt és irodalmak születtek belőle. Tehát a Bibliát kulturálisan sem lehet megkerülni. A Biblia otthonra talált a Magyar Rádióban. Műsort ismételtünk, kitüntetéseket adtak érte. A hetvenes évek közepétől már olyan történelmi korszakban éltünk, amikor egyre-másra felfedhettük a különböző vallások misztériumait és jelentőségét.

109