Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)

1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Riport Rapcsányi Lászlóval: Az ökumené és a vallási párbeszéd fejlődése a Magyar Rádióban

Érdekelne még, hoy a protestánsokkal hogyan került közelebbi kapcsolatba.

— Az ökumenikus egységtörekvések mindig foglalkoztattak. Legtöbbet a Biblia-beszélgetések során tudtam meg a kiváló protestáns személyiségektől, főleg Kocsis Elemértől, Pákozdy Mártontól, de másoktól is. A Luther-év során, 1983-ban hosszabb ideig kutattam Wartbuigban és anyagomból egyórás rádióműsor született, majd megírtam tanulmányomat „Egy szív a rózsán" címmel.

Emlékeztetnem kell itt az Ökumenikus Direktórium sürgetésére a római katolikus és a keleti egyházak gyakorlati kapcsolatát illetőleg, különösen a szent cselekmények és a szentségek kölcsönös vételében (38—53.). A pápa 1985-ben körlevelet adott ki Szent Cirillnek és Metódnak, a szlávok apostolainak 1100 évfordulójára. Ők ugyanis nemcsak a keresztény hitet terjesztették, hanem az ószláv nyelvre fordított liturgikus könyvekből és a Bibliából írni, olvasni tanították a népeket (lásd cirill-betűk).

Ezt az ősi hagyományt jobban kellene tudatosítani abban a két nemzedékben — jegyzem meg —, amely hetven év alatt vallása és nemzeti kultúrája ismerete nélkül növekedett fel a Szovjetunióban és a környező országokban.

— Régi vágyam teljesült ezzel kapcsolatban, amikor két nyarat tölthettem Áthosz szent hegyén a görög Chalkidiké félszigetén. Elsősorban édesapám vallási gyökereit kerestem, és neki akartam emléket állítani, amikor mintegy „szerzetesként" jártam végig a húsz kolostort. Együtt lakhattam, imádkozhattam, dolgozhattam a kézmíves, földművelő szerzetesekkel. Szinte észrevétlenül szívtam magamba a bibliai görög kultúrát, az ősi rítust, és kezdtem megsejteni az ortodoxia titkait. Második alkalommal Berki Ferizzel mentem, hogy néhány könyvtárba is betekintsünk és adatokat gyűjtsék készülő könyvemhez.

Közben csak átlapozhattam a színes, bőven illusztrált művet, mely olyan szemléletesen vezet végig az aranyló mécsesek és sötétlő ikonok szentélyein, hogy szinte érzem a felszálló gyertya- és tömjénfüst illatát, miközben olvasom: „Áthosz szent hegye a szent, tiszta, makulátlan Szűznek van szentelve, a Pánágia kertje."

Ha jól tudom, közben már többször is járt Izraelben, mint a Bar-Ilan egyetem meghívottja. Nem csupán művelődéstörténeti és régészeti tanulmányokat folytatott, hanem a zarándok áhítatával járta végig a szent helyeket, miközben a három monoteista vallás közös vonásait kereste, különös tekintettel a zsidóságra, hogy feltárja a „folyamatosságot az Ószövetség tanuságtevői és Krisztus hívei között" — Hiszen nem felejthetjük, a kinyilatkoztatást az Egyház Izrael népe közvetítésével kapta, mert Isten vele kötötte meg az első, az Ószövetséget..., és ennek a nemes olajfának a tövéből táplálkozik minden más nép (addigi) vadhajtása is" — írja a Nostra aetate zsinati nyilatkozat 4. fejezete, míg a 3. fejezetben az egyház a muzulmánok iránti nagyrabecsülését fejezi ki. — Rapcsányi László „Jeruzsálem" című könyve a nehéz idők utolsó ajándékaként, 1984-ben három kiadásban jelent meg, melyben a keresők közel kerülhettek hitük történelmi forrásaihoz.

— Magam csak tapintatosan és szerényen említeném a könyv sikerét, mivel szellem- történeti értéke miatt Jeruzsálem polgármestere, Teddy Kollek kitüntetésben részesített. Nemes értelemben szerettem volna tágítani a vallástörténeti perspektívákat, amint írom: „A Dávid csillag nem zsidó eredetű..., valószínűleg Babilonból származik. A kereszténység sincs előzmény nélkül, de minden korábbi előkép feloldódott Krisztusban."

Munkája során sok nem hívővel, sőt kifejezett ateistával is együtt dolgozott. Nemcsak „párbeszédet" folytatott velük, hanem barátságban tudott együttműködni.

— Munkáim során mindenfajta felfogású emberrel találkoztam és találkozom ma is. Nem merném mondani, hogy valami „vallási türelem" befolyásolt. Engem maga az ember érdekelt. Az adott helyzetben legtöbbször szóba sem jöhettek az illető vallási nézetei.

110