Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Riport Rapcsányi Lászlóval: Az ökumené és a vallási párbeszéd fejlődése a Magyar Rádióban
Mindegyik a maga vallása szerint tisztelte a Szűzanyát. A vodiczai búcsú kultikus egységében, lelki szimfóniájában egyesült a soknyelvű Délvidék színes népi világa. A hívő zsidóság mellett protestánsok is éltek, elenyésző kisebbségben ugyan, a városban. A híres bajai III. Béláról nevezett ciszterci gimnázium tanulója lettem. Ez vegyes nemzetiségű és vegyes vallású iskola volt. A környékbeli középbirtokosok, svábok, bunyevá- cok, magyarok a gyereket lehetőleg gimnáziumba adták. A két világháború között még rangnak számított, ha valaki érettségizett. Nagyban formálta életünket a nyelvtanulás. Bár korán kezdtük tanulni a franciát és németet, de leginkább a latin varázsa hatott. A katolikus szertartás nyelve akkor még latin volt, sokat jelentett a szülőnek — főleg a környező vidéken — hogy, mint mondta, „a gyerek érti a latin szöveget", és lefordítja a pap szavait. A ciszterci rendi nevelés rendkívüli szellemisége révén kitárult előttünk az egész világ. Az atyák, franciás műveltségükkel, hallatlan türelmükkel és közvetlen kapcsolatuk révén igen közel álltak hozzánk. Iskolánkba protestáns és zsidó gyerekek is jártak. Amikor nekünk hittanóra volt, — és a hittant nagyon komolyan vették, — mint afféle gyerekek, egy kissé irigyeltük is a másvallásúakat, mert ezalatt focizhattak az udvaron. Dyen szellemben nevelkedve, érthető, hogy mindenkit megérintett egy kissé a szerzetesélet szelleme. Szép, józan, de kritikus szellemű iskolánk volt. Az olyan gyakran emlegetett „vallási bigottságnak" nálunk nyoma se volt. Talán azért sem, mert nagyon aktívan vehettünk részt a vallási életben. A diákmisék hangulata, az egyházi ünnepeken való tevékeny liturgikus részvétel, a színdarabok, a cserkészet, a tábortüzek, az emlékezetes kirándulások magától értetődővé tették a vallásos életet. Minden nap volt diákmise. így mindnyájan éreztük a szentség közellétét, hiszen a misztérium mellett éltünk. A nevelésben mindenek előtt megtanultuk az erkölcsi tisztességet: mi a becsület, mi a hazugság. Nagy könyv- és betűéhségünk volt. A vadnyugati romantikával együtt olvastuk a világ- irodalmi remekeket és ezek rendkívül kitágították világszemléletünket. Mindebben nagy partnereink voltak az atyák, akikkel mindent meg is lehetett beszélni. Összefoglalva: ebben az „ökumenikus légkörben" nőttem fel. Engem, személy szerint rendkívül érdekeltek a klasszikus vallások, a népszokások és hallatlanul vonzódtam a művelődés- és vallástörténethez. Érdekelt az emberek hite, és előítéletmentesen kerestem: mi az, ami számukra szent, ami számukra odaadóan fontos. Vajon ez a színes kulturális-vallási kavalkád nem zavarta-e meg a saját keresztény-katolikus tartását? — vetem fel a kérdést. — Ennek volt biztosítéka mindvégig a fent említett neveltetésem és tanáraimmal való kapcsolataim, akik egész életemben nagy tekintélyt jelentettek számomra. — A latin nyelv korán meghatározta gondolkodásomat, hiszen görög-latin tanárnak készültem. A gyakorlati érzékű családom azonban lebeszélt erről. Francia-magyar szakon végeztem, közben jogot hallgattam és a jogi karon doktoráltam. Jogfilozófiai tézisemben a különféle államszerkezeteket hasonlítottam össze. Már ekkor körvonalazódott bennem a Vatikán államszerkezetének rendkívüli jelentősége... Most rátérnék munkaterületemre, a Magyar Rádióra, ami harminc éve meg is határozza életemet. — Első műsoraim néprajzi jellegűek voltak, amit jórészt saját vizi környezetemből hoztam: a rákászok, csikászok, dunai halászok hagyományainak életéből. Majd, amikor a céhek történetét ismertettem, gyönyörűen tudtam beszélni a céhek védőszentjeiről: Szent Vendel a faluvégén vigyáz a szőlőre, Szent Flórián megóv a tűzveszélytől, Szent Antal kis Jézussal a karján, fogadja a rászorulók kéréseit... Ekkor érkezett el az idő, amikor többé már nem lehetett hallgatni a Bibliáról. Rádöbbentek, hogy enélkül a felnövő nemzedék Európa kultúráját, irodalmát, művészetét sem ismerheti igazán. Most jut eszembe, éppen húsz éve annak, hogy a „Biblia világa" című könyvem (Minerva) 1972-ben megjelent, és három kiadást ért meg százezres példányszámban. 108
