Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Nemeskürty István: Az ökumené és az „Ige” jelentősége
Nézetem szerint ez is tanulság, hogy az istentiszteleti szövegek minél alkalmazko- dóbb egymáshoz igazítása nem lehet ldzárólagos ökumenikus cél, de még eszköz se nagyon. Mint hívő katolikus, némi rezignációval tapasztalom, hogy egyházunk a mise rítusa és szövege tekintetében sokkal inkább közeledett a protestáns gyakorlathoz, mint az mihozzánk. A zsinat óta, melyet nemcsak mint katolikus veszek engedelmesen tudomásul, hanem őszintén, örömmel üdvözöltem is, az ökumenizmus kimerülni látszik istentiszteleti jellegű, kölcsönös udvariaskodásban. A misének vannak részei, melyek rövid huszonöt év leforgása alatt annyiszor változtak, hogy már számontartani sem tudom. Meglepett, de örömmel fogadtam a „Pax tecum. — Ét cum spiritu tuo" szavak helyett az „Engesztelődjetek ki szívből egymással" felszólítást. Ez azonban ma már nem hangzik el, hanem helyette a sokkal társaságibb, világibb „köszöntsétek egymást a béke jelével" — melynek gyakorlati végrehajtása a vadidegen szomszéddali kézfogásban nyilvánul meg. Üres forma, semmi több. A legtöbb hívő feszeng, nem is nyújt egymásnak kezet. Ez a legújabb miseszövegrész jelképesen példázza, milyen üres formaságokba menekülhet az ökumenizmus. Az igazi ökumenizmus szerintem az, ha vita nélkül tiszteljük és tudomásul vesszük egymásban — katolikusok és protestánsok — azt, ami lényegesen más, viszont a tényleg közöset, például, amit minden keresztény egyaránt vall: a Szentlélek egyesítő erejét örömmel hirdetjük. Visszakanyarodva pedig a hazánkban annyira jellegzetes, történelmi eredetű nemzeti sajátosságokra: tudomásul véve mindazt, amit e cikk elején a reformáció hazai jelentőségéről elmondottam, hirdessük emelt fővel a magyar katolicizmus történelmi jelentőségét egészen Mindszenty József hercegprímásig, aki az akkor működött protestáns püspökök és lelkészek számára is példát mutatott mind vallási, mind pedig hazafias értelemben. Persze, az elmélet szép, de a gyakorlati megvalósítás már nehezebb. Horváth Sándor írta: „Egységes egész csak akkor lehetséges, ha a részeknek nincs önálló létük. Viszont az erkölcsi lét terén a részektől nem szabad nagyobb önállósági veszteséget követelni, mint amennyit a közös cél, a bonum commune megkíván" (Örök eszmék és eszmei magvak Szent Tamásnál. 1944. 283. lap). Akik hitből megigazultak a keresztségben, máris beiktatódnak Krisztus testébe. Jogosan díszíti tehát őket a „keresztény" megjelölés, a katolikus egyház gyermekei pedig méltán ismerik el őket testvéreiknek az Úrban. Ezen felül a katolikus egyház látható keretein kívül is szép számban és kiemelkedő módon meglehetnek azok az alkotó elemek vagy javak, amelyeknek együttese építi és élteti magát az egyházat: az Isten írott igéje, a kegyelmi élet, a hit, a remény, a szeretet és a Szentlélek többi benső ajándéka, de látható alkotó elemek is. Mindez Krisztustól való, őhozzá vezet, és joggal hozzátartozik Krisztus egyetlen egyházához. UR 3. 95
