Teológia - Hittudományi Folyóirat 26. (1992)
1992 / 2. szám - KÖRKÉP - Schweitzer József: Egy magyarországi katolikus-zsidó párbeszéd remélhető tematikája elé
Schweitzer József EGY MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS-ZSIDÓ PÁRBESZÉD REMÉLHETŐ TEMATIKÁJA ELÉ II. János Pál pápa magyarországi látogatása alkalmával szeretettől és bölcsességtől áthatott válaszbeszédet intézett az Ot köszöntő zsidó küldöttséghez. A küldöttség többek között azt a reményét fejezte ki, hogy a pápa látogatása új korszakot nyit a magyarországi katolikus egyház és a magyarországi zsidóság kapcsolataiban. Erre a reménységre teljes egészében válaszként hatott II. János Pál megnyilatkozása a „Teremtő Istenbe és az Atyába vetett közös hitünkről", majd a közös szellemi örökségről, amely minket Ábrahám törzsével egyesít. AII. Vatikáni zsinat iratai között a Lumen gentium 9. fezetetében a zsinat ajánlja és támogatja a kölcsönös megismerést és nagyrabecsülést a kereszténység és a zsidóság között, főeszközül pedig a szentírási és a teológiai tanulmányokat, valamint a testvéri párbeszédet jelöli meg. Mindezen feladatok magyarországi kezdeményezésére keresve sem lehetne szebb és méltóbb ösztönzést találni, mint a pápai megnyilatkozásokat a közös örökség tudatának elmélyítésére. Ugyanakkor nyilvánvalóak az alapvető eltérések, amelyekben a konszenzus nem lehetséges, de az álláspontok kölcsönös fenntartása alapján ezekről is lehet tudományos megbeszélést folytatni a hitelvek kölcsönös tiszteletben tartásával. Ilyen alapvető kérdés a messianizmus, amelyről korszerű történeti megvilágításban lehetne megtárgyalni, valamint a trinitás problémája, amelyet a Héber Biblia exegézisének keresztény és zsidó álláspontja szerint lehetne vizsgálni, — természetesen egyik problémát sem a középkori hitvitázók stílusában. Az Újszövetség egész világa és exegézise kapcsán hatalmas tanulmányt igényelhetne a zsidó gyökerek és életmód megvilágítására. Erre nézve klasszikus a Strack-Billerbeck korszakos műve, amely talmudi és midrasi forrásokból kommentál egyes helyeket, de már a múlt századból is ismeretes olyan munka, amely Máté Evangéliumához ad párhuzamokat, illetve forrásokat. Az Újszövetség középponti tartalma: Jézus perének és elítél- tetésének kérdése, — még ma is sok, az egyháznak és a tudományos kutatásoknak ellentmondó hiedelmeket tartalmaz. E sorok írása közben egy német zsidó lapban olvasok egy ottani, a zsidósággal kapcsolatos közvéleménykutatásról szóló beszámolót. Ebből kiderül, hogy Jézus elítéltetésé- ért a megkérdezettek 19%-a még mindig az akkori zsidóságot, vagy egyetemlegesen az egész zsidóságot teszi felelőssé. Az ismeretek e téren még nem oszlatták el a századokon át felgyülemlett homályt. Éppen ezért érdemes, nem teológiai, hanem jogtörténeti tekintetben megvizsgálni a processzust, amelyből kiderül, hogy a zsidó Jézust Jeruzsálemben római hatóság ítélte halálra. A zsidó legfőbb bíróság, a Szanhedrin egyetlen ülést tartott, s ennek legalitása is kétséges. Arra is fel kell figyelni, hogy a zsidó bírósági tárgyalás után a római helytartó politikai váddal marasztalja el Jézust, akiről úgy vélték, hogy a zsidók királyának tartja magát, s ezért ítéltetett a rómaiak által intézményesített szörnyű halálra. Fontos téma a zsidóságból a kezdeti kiválók, új hitet felvevők és a zsidóságban bennmaradok közötti viták vizsgálata, az elválás tudatossá tétele. Ismeretes, hogy Jézus zsinagógákban tanít és az I. században még nincs külön liturgia, hanem közösen vesznek azon részt az eredeti és az új hit követői. A zsidóság részéről az elválás tudatosítása a II. században történik meg. Ekkor keletkezett az elítélő imaformula a mineusok, azaz a heretikusok 96
