Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Söveges Dávid: A szerzetesengedelmességről - történelmi hosszmetszetben
ban ez is lehetetlenné vált. Míg az egyik kolostor dogmatika tanára erősen kiáll az újpa- tonizmus mellett (így fejezte be egyik értekezését: „Molinistae sunt quoddammodo athe- istae", a molinisták valamiképpen ateisták), addig két országhatárral távolabb egy másik dogmatikus nyugodtan tanítja a molinista nézeteket. Kitekintés Az eredmény tehát az, hogy az engedelmességnek, bizonyos határok között, sokféle változata élt a szerzetekben különböző korokban. Fogadjuk el ezt a pluralizmust, nem is tehetünk mást, és ne tartsuk feltétlenül hanyatlásnak. És ha valaki aggályosabb természetű és ma is a régi, szigorú felfogáshoz ragaszkodik, ahhoz, hogy az elöljáró szava Isten szava, azt is el kell fogadnunk. Ma divatos a keleti szerzetesség, a vele való foglalkozás, pl. a sztarec intézmény értékelése. Hadd idézzünk erre egy szemléletes irodalmi példát:28 „Mi is tehát a sztarec? A sztarec az az ember, aki saját leikébe és saját akaratába olvasztja a lelkedet és akaratodat. Ha sztarecet választottál, le kell mondanod saját akaratodról és teljes odaadással oda kell magadat adnod, hogy csakis neki engedelmeskedjél... A sztarec iránti kötelesség nem s a szokásos »engedelmesség«, aki megvolt orosz kolostorainkban is. Itt intézménnyé vált, hogy mindazok, akik alárendelik magukat a sztarecnek, egész életükben csakis neki gyónnak, és elszakíthatatlan kapcsolat áll fenn a megkötő és a megkötött között...'' Ezután példákat mond erre, régit és mait, pl. hogy kötöttség alól a pátriárcha sem oldhat fel, csak a sztarec maga. Dosztojevszkij ismeri a történetüket is: az egyiptomi szerzetes atyák, az Athosz-hegyiek, talán régebben is volt ilyen Oroszországban is, de aztán a „múlt század vége felé" Paiszij Velicskovszkij újra éleszti azt. Azt is tudja, hogy a gyónásban adott feloldozásuk nem szentségi. — Azt azonban nem tudja, hogy a sztarec-in- tézmény nem kizárólagosan keresztény, evangéliumi, hanem erősen belejátszik a távolkeleti, indiai, guru felfogás is. Ha valaki ma ilyen sztarecet választ magának és annak engedelmeskedik, nem tesz rosszat, de nem kimondottan a keresztény szokást követi. Jegyzetek: — 1. Alois Müller: Das Problem von Befehl und Gehorsam, 1946. — 2. Jean Leder cq: Les Equivoques de l'obéissance, Id. Müller 41. — 3. Dr. Willibald Cajetan Scherer: Der Gehorsam nach der Lehre des Hl. Thomas dargestellt, Frieburg/Schweiz 1966. — Gustave Thils: Christliche Heiligkeit 1986. 574 sk — 4. Fidelis Ruppert: Das pachomianische Mönchtum und die Anfänge klösterlichen Gehorsams, Müns- terschwarzach, 1971.— H. Bacht: Das Vermächtnis des Ursprungs, II. Pachomius, Würzburg, 1983. — 5. Christoph Joest: „...alle Tage den Menschen dienen", In: Erbe und Auftrag, 1991. 35-50. — 6. Ruppert L m. 95. — 7. Uo. 441. — 8. Uo. 398. — 9. Az atyák bölcsessége, Bp 1991. 64. Alphabetikon 388. sz. — 10. Uo. Alphabetikon 764. sz. — 11. Ezt a hetedik feleletet hozza Szunyogh X. F: Az első szerzetesek és remeték életéből. Keresztény Remekírók, 1960. VI. k 92-96. — 12. Vö. Karl Rahner: Marginalien über Gehorsam, Stimmen der Zeit, 1956.; majd in: Sendung und Gnade, Innsbruck, 1956. — 13. K. Rahner, Friedrich Wulf, Joseph Sudbrack, Fl. Krauss, A. Grillmeier mind jezsuiták, stb. — 14. Hans Urs von Balthasar: Die grossen Ordensregel, 3. kiad. 1974. Einsiedeln, 326. — 15. Otto Karrer: Des Hl. Ignazius von Loyola Geistliche Briefe, 1922. 204-223. — Josef Miller S. J.: Zur Ignatianischen Gehorsamlehre, Theol-prakt. Quartalschrift 104. 193-213. — 16. Uo. 207. — Vö. Szent Benedek Regula 68. fejezet: ha egy testvérre valami lehetetlent bíznak, 207. —17. Hans Urs von Balthasar: i. m. 376. — 18. Josef Miller S. J.: i. m. 194. — 19. ]. Sudbrack: Die Botschaft des Dienens GuL 40,1967. — 20. Hans Heimert: Menschenrechte und Christenrechte. In: Theol-prakt. Quartalschrift, 1991. 21. — 21. A II. Vatikáni zsinat tanítása, Bp. 1975. Hevenesi Jánostól, 225-270. — Lexikon fürTheol. u. Kirche, Das zweite Vatikanische Konzil II. 1967, — Friedrich Wulf— Alois Grillmeier: Erwägungen über die zeitgemässe Erneuerung des Ordenslebens, GuL, 1966,39 Jg. 95-108. — Bár kezdeményező, sőt mélyreható lépéseket tett már ebbe az irányba Hans Urs von Balthasar nagy tanulmánya: Christologie und kirchlicher Gehorsam. GuL 42,1969.158-203., különösen 194-196. — 23. Erich Przywara: Deus semper maior, Freiburg, 1940. Hl. 365. jegyzet — 24. Josef Sudbrack: i. m. 260. 260. — 25. Rafael Kleiner: Der heutige Mensch vor dem Abtsbild der Hl. Regel. Erbe und Auftrag, 39. Jg. 1963. 506-510. — 26. ]. Miller: i. m 1956. 195. — 27. H. Krauss, GuL 1966. 29. Jg. 259--- 28. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek, 1. 3. fej.: A sztarecek. 23 7
