Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - KÖRKÉP - Gyökössy Endre: Lelkigondozói glosszák a jézusi engedelmességhez
Gyökössy Endre LELKIGONDOZÓI GLOSSZÁK A JÉZUSI ENGEDELMESSÉGHEZ Egyszer azt kérdezte valaki lelkészétől, melyik nehezebb szolgálat számára: az igehirdetés vagy a lelkigondozás? Az azt válalszolta: egyformán nehéz mindkettő, mert az igehirdetés éppen úgy dialógus, mint a lelkigondozói beszélgetés. Az igehirdetés előtt Istennel kell kapcsolatban lennem imában, csöndben, meditációban, nemegyszer a térdeimen, hogy a Biblia betűi valóban Igévé és az Ige valamiképpen életgyakorlattá legyen. — A lelkigondozói beszélgetés alatt tanácsot, eligazítást, gyógyító szót vagy éppen bűneiből való feloldozást vár tőlem a partnerem. Ám az is előfordulhat — ha ő is partnernek tekint —> hogy vitatkozik, sőt szembeszáll egy-egy megállapításommal, megjegyzésemmel. Bonhoeffer szavaival a felnőtté lett mai keresztyén nehezen tűri a dirigizmust, s olykor még a Szentírás szavait is kritizálja. Vagy megkérdőjelezi — a jelenre nézve. Nem régen — folytatta a lelkész — egy elkeseredett feleség keresett fel azzal a panasszal, hogy Bibliát olvasó, ám kegyesen kegyetlenkedő férje ezzel a Pál apostoli igével bombázza szüntelen: „Ti asszonyok engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban hívőkhöz" (Kol 3,18). Nekem nem kell olyan Biblia, amely egy kétezer évvel ezelőtti, pátriárkális életformát kényszerít rám, amikor az asszonyoknak még nem volt más dolguk mint a gyereknevelés és a háztartás ellátása. — Nekem éppen olyan diplomám van mint a férjemnek, sőt vastagabb fizetési borítékot teszek le a közös családi asztalra, mint ő, s ráadásul a háztartást is ellátom. Nem látom be, miért kellene mindenben engedelmeskednem neki és valamiféle lelki vigyázzállásban állni előtte —■, parancsaira várva? — Kár, hogy letette a Bibliát s az idézett Igét sem kereste ki, — válaszolta a lelkész —, mert akkor ezt olvashatta volna a férjének: „Ti férfiak, szeressétek feleségeteket és ne legyetek irántuk mogorvák" (Kol 3,18—19). Sőt, az Efezusi levélben az apostol még e szeretet hogyanjáról is beszél: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat..." (Ef 5,25). Amelyik férfi így szereti a feleségét, ott másképpen alakul a párkapcsolat és a kölcsönös engedés. — Az asszony eltűnődve és lecsillapodva ment el. A lelkigondozó lelkész így folytatta: Egy mostanában kinevezett s még fiatal üzemigazgató panaszolta: Amióta vezető lettem, minden értelmes, okos, nálam idősebb és nagyobb gyakorlatú mérnök beosztottam, kollégám ezzel nyit be hozzám: — Ezt és ezt hogyan csináljuk, főnök? Mit parancsolsz, főnök? Mi legyen, főnök? — Pontosan tudják, mit kell, kellene tenniök. Sokszor jobban, mint én, és mégis szüntelen ezzel ostromolnak. — Jó és helyes dolog az — édes papom —, hogy az emberek egy része — nem is kevesen — szívesebben engedelmeskedik, mint önállóan dönt, akkor is, amikor tudása, gyakorlata megvolna hozzá? — Miért van szüksége annyi embernek valamiféle szuperegora, felettes ÉN-re, sőt én- protézisra, fővezetőre önmaga helyett, akinek engedelmeskedhet? Akkor nem ő a felelős? Ezért? Nem ez termelte ki a nagy és kis diktátorokat? A zsarnokokat, akik ezzel nemcsak éltek, hanem visszaéltek és tovább alakították, fejlesztették, szuggerálták ezt a nyájlelkületet és a szüntelen parancsra várókat lelkileg is méretre szabták. Nem ezért jutottunk oda, ahova jutottunk? Hogy most tétován tiblábol annyi tehetséges ember — valamiféle eligazításra, sőt parancsra várva? Mert megszokták? Jól van ez így? — Majd csöndesebben és szelídebben hozzátette; vajon ti, lelkészek és papok, akik kétezer éve egyik főerénynek tanítjátok és prédikáljátok az engedelmességet — nem vagytok egy kicsit hibásak ebben? 238
