Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Berta Ferenc: Új egyházközség - Hozzászólás az Egyházközségek Általános Szervezeti Szabályzatához

strukturális megalapozás nélkül az új egyházközség se alakítható ki. A Szentiélektől se várhatunk különleges csodát. Ő is a természetes alapokra épít.

4. Egyenlőség A Szabályzat nem említi az ősi-új alaptörvényt: az egyház minden tagjának egyenlőségét (LG 32; 208 kánon). Pedig a Szabályzatnak fontos szerepet kellene betöltenie abban, hogy a magyar egyházon belül következetesen megvalósuljon a zsinat szellemében kodifikált egyenlőség.

Szakemberek utalnak arra, hogy még a Kódex sem mindig következetes az egyenlőség érvényesítése terén; „Miközben a Kódex azt hirdeti, hogy Isten népe vagyunk, s alapvetően egyenlő a méltóságunk és a tevékenységünk, távlatában az egyház működése továbbra is megmarad klerikális jellegűnek. Vannak nyitások, de ezek még nagyon óvatosak. A világiak közreműködésével olykor csak szükség esetén számol a Kódex” (Mérleg 89/3. 294. old; Francis Morrisey kánonjogász: Tökéletesíti-e az egyházjogot az új egyházi Törvénykönyv? Eredeti: Concilium 1986. jún.)

A magyar egyháznak pedig égetően szüksége van a világi hívek közreműködésére. A Szabályzatban az egyenlőség felé megteendő lépések pezsgést és föllendülést hoznának egyházközségeinkbe. A zsinat is ezt sürgeti és várja: „A világiak és a lelki- pásztorok e családias kapcsolatából igen sok jót lehetne várni az egyház számára: erősödik a világiakban a saját felelősségük tudata, fokozódik a cselekvőképességük, és könnyebben is ajánlják fel közreműködésüket a lelkipásztoroknak” (LG 37). A magyar egyház jogszerűen járna el, ha következetesen érvényesítené a zsinat és a Kódex alaptörvényét az egyenlőségről, és kidolgozná a megvalósítás módját.

Ennek az olyannyira keresztény elvnek a megvalósítására figyelmeztet a letűnt társadalmi rendszer negatív példája is: Többen írtak arról, hogy a „demokratikus centralizmus” rendszere a katolikus egyházban megtalálható. A pártállam „demokratikus centralizmusa” első- és másodrangú polgárokra osztotta az országot, meglazította a közösség összetartó erőit, közönyössé, sőt ellenállóvá tette a lakosságot. De amióta a totális sereghajtás megszűnt, föllélegzett az ország népe, megjött a vállalkozó kedve, ébredezik a felelősségérzete, és magától szerveződik a társadalom

Közel 60 éve Bangha páter azt írta, hogy a bolsevizmus az egyház mintájára szerveződött, a sátán karikatúrája az egyházról és, hogy az Isten ezt a torz tükröt tartja elénk, hogy tanuljunk belőle.

5. Kettős magatartás Az idézett jogtudós még ezt írja a tanulmányában: ,A Kódex még mindig nagyon atyáskodó hangnemben beszél a világi hívekről. Olyan világiakról szól, akik ’erkölcsileg feddhetetlenek’, 'minden gyanú felett állnak’, ’jó hírnévnek örvendenek’. De ugyanezeket a kritériumokat kellett volna alkalmazni a klerikusokra és a szerzetesekre is” (Mérleg, 294. oldal). És ezt kell mondanunk a Szabályzat kétféle magatartására is. A Szabályzat szemléletében is vannak első számú polgárok az egyházban, és másodrendűek. Az első számú polgár föltétien bizalmat élvez, a másikat viszont az első számú polgár igazolja. A kettős magatartás lerombolja a szere- tetközösséget. Ha egy családban vannak kivételezettek, akik előnyt és bizalmat élveznek, és vannak másodrendűek, mellőzöttek, ott nincs meg az alapja a szere- tetközösségnek.

Intézményesen biztosítani kellene, hogy a püspök mind a papjaival, mind a híveivel állandó jellegű összeköttetésben, párbeszédben és együttműködésben álljon. Mégpedig a hívekkel nemcsak a lelkipásztoron keresztül, hanem közvetlenül, és nemcsak a hivatalosság alapján, hanem a zsinat által szorgalmazott családiasság szintjén is. „Nem vagytok idegenek, hanem az Isten családjának tagjai” (Ef 2,19).

6. Klerikalizmus A Szabályzat a világi hívek irányában a Kódex magatartását követi a gyakorlatban: óvatos nyitások — szükségből. Az előbb idézett megállapítás a Kódexről — a Szabályzatra is áll: „Távlatában az egyház működése továbbra is meg54