Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tarjányi Zoltán: Introibo ad altare Dei (Gondolatok a kispapi engedelmességről)

készülten hirdetnie, magyaráznia és hitelesen megélnie; az ő pásztori hatalmát kell ak­tualizálnia a közösség vezetésében; az ő emberi életet megújító és újjáteremtő hatalmait és szeretetét kell továbbítani a szentségekben. Krisztus követségében kell járnia (2Kor 5,20); hogy képviselhesse azt a léttöbbletet, melyet Isten az ember életéhez a krisztusi megváltással hozzáadott, „Isten titkainak sáfárává" kell válnia (lKor 4,1). A szenteléssel kapott „signum configurationis Christi" — ajándéknak és feladatnak leginkább az enge­delmességgel tesz eleget a pap, mert ezzel vállalja végérvényesen a krisztusi gondolko­dás-, és viselkedésmódot, azaz az Atyának való engedelmesség életformáját. Ez tartal­mazza az evangéliumi szegénységet is, az Isten Országáról tanúskodó cölibátust is. A pap az engedelmesség fogadalmával teszi áldozattá magát, pontosabban: beleépíti ma­gát a megváltói áldozatba. A szemináriumba menő fiatal a hivatás megszólítottságában teszi meg lépését, de arra a célra még sem szellemileg, sem lelkületileg nincs felkészítve. Az elöljárónak tisztelnie kell benne a papi hivatásra meghívottat, ám a szemináriumi életrend segítségével hozzá kell segítenie ahhoz, hogy sok mindentől megszabaduljon, és sok mindenre alkalmassá váljon. Azért, hogy majd a szentelésben érett önbirtoklással, végrvényese átadhassa ma­gát a hívek közösségében. Az elöljárónak segíteni kell ebben a csodálatos metamorfózis­ban, hogy egyetlen hivatás se kallódjon el. Alkalmasint azonban szelektálnia is kell, ha felelős megítéléssel úgy látja, hogy az illető nem tesz meg minden erőfeszítést célja érde­kében, ha valamilyen oknál fogva alkalmatlan a hivatás követelményeire, ill. ha a pap­növendék az intenzív imaélet, vagy a teológia iránti vonzalmát összetévesztette a papi hivatással. A szemináriumi életrendnek elemében a papi értékvilághoz kell kötődnie. A kulcsszó, a kardinális érték: a stabilitás, hiszen egy egész életen keresztül kell majd azonosulnia a Krisztus-reprezentáns-szereppel. Akit a Lélek ruházott fel a papi hivatással, annak a Lé­lek erejében célratörő önépítést kell folytatnia, hogy az egyetemes egyház papjaként osz­tatlan szívvel szolgálhassa az Lírát, az emberek megszentelésében. A napirend által hordozott értékek teljesen átformálják a szeminaristát azért, hogy éle­te egyetlen szeletét se engedjék kivonni a metamorfózisból. Ha valaki azt mondaná, hogy én mindenemet Krisztus egyházának adom, de szabadidőmmel (öltözködésem­mel, a pénzhez való viszonyommal stb.) szuverén rendelkezem, abba nem szól bele hi­vatásom életformája, — az tulajdonképpen végső odaadását halogatja. Az engedelmesség, mint önátadó életforma, a céltudat által fejlődik ki: ha az akarat nem ütközik ellenállásba, akkor nem is izmosodik. Nem kell mesterséges akaraterősítő eszközöket alkalmazni a szemináriumban, a fontos papi értékeket hordozó életformá­nak való alávetettség — ha őszinte iparkodással jár együtt, a hat év tisztulási és érlelő- dési idő alatt megtenni gyümölcsét; a világnak meghalást és a világ számára Krisztus küldöttjeként való újjászületését. A kispap fokozatosan megtanulja a másokért élés, az állandó készenlétben levés lelkületét, az időt céltudatosan beosztani tudást, a megróbál- tatások elviselésének képességét, az anyagiasságnak való ellenállást, stb. Azaz a legfon­tosabb készséget: a Krisztus-szereppel újra- és újra azonosulni tudást. A papi bűn nem más, mint kiesni ebből a három „szerepből" a személy válogatás, az önuralom hiánya és egyebek miatt. A Krisztussal kialakított belső kohéziója sokszoros megújítása által lesz belőle Krisztus minden értelmet meghaladó szeretetének tanúja (Ef 3,19), a reábízott ér­tékek jó sáfára, akitől csak egyet kíván Isten: a hűséget (2Kor 6,4—10). Krisztusnak az Atya iránti engedelmessége a ráhagyatkozás bizalmából forrásozott: így tudta állandósítani a bűn nélküli, paradicsomi ember állapotát s a Szentlélekkel telí­tettséget. íme, az Atyának engedelmes Krisztus követésére meghívott minden keresz­tényt, akik, ha számtalan meghatározottságuk és megkötöttségük (társadalom, foglalko­zás, család) mellett szabadakaratú döntésükkel Isten oldalára állnak, akkor beleviszik a világba Krisztus igazát és kegyelmi erejét. S ennek az engedelmes Krisztusnak a követé­sére kapnak meghívást a papok, akik lemondanak az egyház közösségében szabad­ságukról, amikor a szentelés során engedelmességi Ígéretet tesznek egyházmegyéjük 255

Next

/
Oldalképek
Tartalom