Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)

1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tarjányi Zoltán: Introibo ad altare Dei (Gondolatok a kispapi engedelmességről)

juk, amit a hivatás fundamentumával a valamitől megszabadulás, és a valamire képessé válás programjával valósít meg az egyház papnevelési tapasztalata. Az engedelmesség­gel a krisztusi papság életszemléletére és életformájára készül fel a papnövendék, hogy szellemileg-lelkileg-jellembelileg érett személyként — Isten segítségével — hivatását be­töltse. Az engedelmesség kinyilatkoztatásbeli távlatai. Jézus engedelmességének gyökere preegzisztenciája. Ó a megtestesült második isteni Személy, akiben az Atya kimondja önmagát, akinek lényege ezen atyai önközlés elfogadása. „Az az én eledelem, hogy an­nak akaratát tegyem, aki küldött engem" (Jn 4,34). Jézus engedelmessége nem más, mint teljes emberségével való megvalósítása annak, ami ontológiailag lényege: az Atyával va­ló közössége; „Megtartom Atyám parancsait, és szeretetében maradok" (Jn 15,10) Keresztségekor beáll a bűnösök közé, azaz vállalja az atyai terv szolgálatát, tudja, hogy „szenvednie kell, mielőtt belép dicsőségébe" (Lk 24,25), s a „szenvedésből kell en­gedelmességet tanulnia" (Zsid 5,8). Tisztában van vele, hogy azért szereti őt az Atya, mert szabadon döntve, „önként adja oda életét" (Jn 10,17). Jézus a tökéletes engedelmesség állapotában — hitünk lényeges paradoxona — állan­dóan és tökéletesen megélte istenfiúi szabadságát. Éppen ezáltal váltotta meg az emberi életet, így lett Megváltó, hogy művének minden szeletébe belevitte az Istennek való en­gedelmesség felszabadító erejét, általa a paradicsomi ember jelent meg a földön. Enge­delmességének tetőfokán, a kereszten jelenti ki a jobb latornak: „Még ma velem leszel a paradicsomban" (Lk 23,43). Megváltói művét pedig — mint az Szent Pál sugalmazottan értelmezte — „második Ádámként" vitte végbe; „amint egynek engedetlensége miatt bűnössé váltak sokan, úgy sokan megigazulnak egynek engedelmessége miatt" (Róm 5,19). Adám a kisértőre hallgatott, engedetlensége a paradicsom elvesztését eredmé­nyezte. Tőle az engedetlenség, az elítélés, a halál és a bűn származik. Krisztustól pedig az engedelmesség, a megigazulás, az élet és a túláradó kegyelem (Róm 5,12—21). Akik pedig követik őt, s vállalják a vele való sorsközösséget, azok az Atyához eljutó feltáma­dásban is részesülnek (Róm 8,17), és már földi életükben különleges szeretet-viszonyt alakít ki velük: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám" (Mk 3,35). „Isten megadja a Szentleiket mindazoknak, akik engedelmeskednek neki" (ApCsel 5,32). E péteri kijelentés tartalmának teológiáját szintén Szent Pál dolgozta ki; Jézus en­gedelmességből meghalt, s a Lélek által feltámadt. A keresztény élet programja tehát, „meg kell halni a bűnnek, s Jézusban az Istennek élni" (Róm 6,12). A keresztségben ré­szesedünk a Szentlélekben, így bizonyos módon már Krisztus feltámadásában is. Krisz­tusba öltözni a Lélek által: ez Szent Pál számára a kereszténység végső elve: öltsétek fel magatokra az új embert (Kol 3,10), hogy a Lélek szerint éljetek (Gál 5,25). A Lélekben semmilyen ajándék nem hiányzik nekünk (lKor 1,7). A lélek magunkra öltésével már evilágon reálisan elővételezzük az „élő lélekké", „szellemi testté"válást (IKor 15,45). Mert — teszi hozzá Szent János —, aki engedelmeskedik Jézus parancsainak, abban Is­ten lakást vesz (Jn 14,18—23). Az engedetlenség miatti Lélek-elvesztését Jézus Krisztus engedelmessége igazította ki: az egyház azért születhetett meg, mert Krisztus kiárasztotta rá az engedelmességgel visszaszerzett Szentlelket (ApCsel 12,33). A Lélek pedig az Atyát és a Rút eggyé tevő Személy, így Jézus engedelmességi művével, és a neki való engedelmességgel, vele is, és az Atyával is közösségre lépünk a Szentlélekben. A papnevelés szempontjai. Akit Isten a szolgálati papságra hív, annak az a hivatása, hogy a felvázolt keresztény életprogramot valósítsa meg. Lemond akaratáról, hogy a szegény, a cölebsz, az Atyának engedelmes Megváltót képviselje a világban, így legyen szolgálatára Isten népének. (Mindez egyben tanúskodás a nem látható javakról, az Isten általi személyes beteljesülésről, és az igazi szabadságról.) Krisztus evangéliumát kell fel­254

Next

/
Oldalképek
Tartalom