Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein György: Házas Hétvége
sokat dolgozó pap mégsem tapasztalja meg: közösségével való együttműködése számára is mély szeretetkapcsolatot jelenthet. Sok pap csalódásokat is megélhet közösségében, amikor kudarcok érik, és ez bezártsághoz, kiábránduláshoz vezethet. Sokat jelentett nekem a gondolat, hogy minden kapcsolatot újra lehet kezdeni, és egy közösséggel kapcsolatban is lehet bocsánatot kérni, illetve a megbocsátást kifejzésre juttatni. A gyakorlatban tapasztaltam meg, hogy miután a Házas Hétvégén részt vettem, a közösségemmel való kapcsolatom megújult, mert tudatosan törekedtem kimondani az irántuk való sze- retetemet és értékelésemet. Őszinteségem komoly visszhangra talált. Két értékes tapasztalatomat említem meg a Házas Hétvégével kapcsolatban: Egyrészt, megtaláltam azt a kulcsot, amely a házas kapcsolatban az egymás iránti szeretetten és a megújulásokban valóban nagy segítséget nyújt és, amely kulcsot a Házas Hétvégén a házaspároknak át lehet adni. Másrészt, megtaláltam a saját utamat is a mindenkori közösségem felé, és így őszintébbé, mélyebbé és szeretőbbé vált a kapcsolatunk. E kettős tapasztalat gyökeresen megváltoztatta az életemet, és ez a bizonyosságom immár több mint hat év tapasztalatából táplálkozik. Azt hiszem, emberibb arcú pappá tett * * * Mi, Márti és Misi hosszú ismeretség után, nagy várakozással és örömmel kötöttünk házasságot. Azt gondoltuk, a mi házasságunknak sikerülnie kell, hiszen szeretjük egymást. Elkezdődtek a hétköznapok és jöttek a gyerekek. Kívülről tekintve harmonikus volt az életünk, de éreztük, hogy valami nem igazán jó, hogy a házasságunk mintha nem lenne olyan ideális, mint gondoltuk. Nem együtt élünk, inkább egymás mellett, és csak azért nem veszekszünk, mert sok mindent nem mondunk ki a családi béke kedvéért. Huszonkét évi házasság után elkeseredettek és szomorúak voltunk. Elkönyveltük, hogy a szerelem lassan kihunyt, de szeretjük egymást, mint társak — sorstársak —, akik együtt dolgoznak, ahogyan az egymás mellé fogott lovak húzzák a szekeret. Mi is húzzuk a család szekerét. Egyirányba. Ebben az állapotban vettünk részt a Házas Hétvégén. Szinte belerobbant az életünkbe, és szétvetette a köztünk lévő falakat. Rádöbbentünk, hogy szeretetünk nem halt meg, csak olyan, mint a tűz, melyre sok hamu rakódott, de alatta a parázs még izzik. A hamut letakarítottuk a Házas Hétvégén, és a láng újra lobbant. Boldogabbak voltunk, mint valaha, szerelmünk jobban élt, mint jegyességünkkor, vagy házasságunk első idején. A következő nyáron kettesben utaztunk el szabadságra. Azt mondtuk: újra nászútra megyünk. A Házas Hétvége hatása azóta sem múlt el, az a bodog állapot nemcsak egy hétvégére volt a miénk. Előfordul, hogy fáradtak vagyunk, de mintha más síkon élnénk meg kapcsolatunkat, mint régen. A hétköznapokon is él köztünk a szerelem, a szeretet, mely az isteni szeretet szikrája. Ha elrontunk valamit a kapcsolatunkban, ki tudunk mászni a bajból. Eszközt kaptunk a kezünkbe, mellyel élve helyre tudjuk hozni, amit elrontottunk. így a boldogságot és hamóniát, melyre mindig is vágytunk, 29 évi házasság után is birtokolni tudjuk. A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az Olvasó elé. 252
