Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein György: Házas Hétvége
— 1. A házasság és az egyházi rend a katolikus egyház két alapköve. Eltérő módon, de ugyanazt szolgálják; a szeretet megélését és a megélt szeretet továbbadását. Korunkban a házasságot, az elkötelezettséget és hűséget sok támadás éri. A Házas Hétvége célja, hogy a házaspároknak segítséget nyújtson, hogy ugyanis a házasság szentségét a hétköznapokban élni tudják, a szeretetet a gyakorlatban is megéljék. A papoknak, szerzeteseknek pedig abban segít, hogy elkötelezettségüket a közösségükhöz való kapcsolódásukban is megtapasztalják. A Házas Hétvége nem mozgalom és nem szervezet. Az eredeti elnevezés házassági találkozót jelent. Először, a spanyol Calvo atya kezdeményezésére, Amerikában valósult meg, majd — mintegy 17 évvel ezelőtt — Suenens bíboros támogatásával jutott el Belgiumba, hogy onnan elterjedjen Nyugat- és Dél-Európában. Magyarországon 1983-ban tartották az első Hétvégét német nyelven, majd 1986-tól magyarul is. A házaspárok egy hétvégét — péntek délutántól vasárnap estig — meghatározott helyen és módon együtt töltenek, és ez többnyire mély, személyes élményt jelent. Ez a két és fél nap az önmagukról, párjukról, a párkapcsolatukról, valamint az egyházban, a világban betöltött szerepükről való együtt-gondolkodás és bizalmas beszélgetések ideje. Nem hasonlít a szokásos lelkigyakorlatokhoz. Az együttlét idején a résztvevők egy pap és általában három házaspár vezetésével azon dolgoznak, hogy házasságuk megújuljon, felfrissüljön. Az előadók — teamenként egy pap és egy házaspár — meghatározott témákat érintenek, de nem elméleti ismereteket közölnek, hanem saját életükről, örömeikről, nehézségeikről beszélnek, személyes példákon mutatva be, hogyan élik meg a hétköznapokat. Egy-egy ilyen bevezető után a párokat arra kérik, hogy az elmondottakat a saját életükre alkalmazzák. A végiggondolás és bizonyos szempontok szerinti írásban rögzítés után a téma megbeszélése kettesben történik, külön helyiségben. így a párok a maguk sajátos, egyéni módján reagálhatnak. A témák egymásra épülnek, ezért csak úgy van értelme a részvételnek, ha valaki elejétől végéig aktívan bekapcsolódik a programba, és nem csupán passzívan szemlélődik. Ez az idő — a mindennapi terhelésektől és eltérítő hatásoktól mentesen — lehetőséget ad önmagunk és pámnk jobb megismerésére, a párkapcsolat középpontba helyezésére. A tapasztalatok szerint a házaspárok csaknem mindegyike lényeges változáson megy át; kapcsolatuk melegebbé válik, a szeretet erősödik és újra feléled a szerelem. Sokan a jegyességnek vagy a mézesheteknek megfelelő boldogságot tapasztalnak meg. S a legfontosabb, hogy a résztvevők olyan módszert sajátítanak el, amellyel — ha élnek vele — a Hétvége hatása tartós lesz és a párok később is segíthetik egymást. Az új életstílus, melyben az érzések (és nem az érzelgősség) felismerésének, tudatosításának óriási a szerepe, megváltoztatja a házasságot. A naponta megélt szeretet kisugárzik a gyermekekre, a szűkebb-tágabb környezetre, és így az egymás felé fordulás nem bezárkózást jelent, hanem erőforrást, amelytől melegebb lehet az egyház és a világ. Csodálatos, hogy nem nagy dolgokról van szó, csupán arról, hogy a meleg, bizalomteli légkör, a team őszintesége és hétköznapi példái segítik a párokat, hogy a saját életükben is meglássák a szépet, a jót. Rá kell döbbennünk, hogy Isten világa jó: Isten nem teremt selejtet. Mindannyian értékesek, egyedi teremtmények vagyunk. Képesek a házasságkötéskor kimondott „igen"-t a hétköznapokban újra és újra kimondani, az apró dolgokban is párunk mellett dönteni. Mert a szeretet nem érzelem, nem hangulati ringatózás, a szeretet: döntés. Életünkben a boldog, örömteli időszakok (románc) váltakoznak a csalódással, fájdalommal járó hullámvölgyekkel. Rajtunk is múlik, hogy tudunk-e pillanatnyi negatív érzéseink ellenére a szeretet, a párunk mellett dönteni. Ha igen, máris megtettük az első lépést a hullámvölgyből való kiemelkedés felé. Az egyéni érvényesülést, az anyagiakat előtérbe helyező világban sok házaspár elbizonytalanodott saját házasságának értékeit illetően. Hajlamosak beletörődni, hogy elmúltak már a mézeshetek, és előbb-utóbb amúgyis minden házasság elszürkül. Isten azonban nem szenvedésre, hanem boldogságra teremtette az embert. A házassággal sem az a célja, hogy valahogy kibírjuk egymást hanem, hogy boldog szeretetben éljünk. Azt akarja, hogy teljes életünk legyen. Am, a döntést nem hozza meg helyettünk. Nekünk 250
