Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Nemeshegyi Péter: Jézus és a keresztény ember engedelmessége
azok sorsával, akiket szeretsz. Szeress, hogy benned valóra váljon: erősebb a szeretet, mint a halál. Szeress mindenkit, még ellenségeidet is, gyilkosaidat is. Hiszen Fia vagy annak az Atyának, aki »jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz«" (Lk 6,35). Ez az akarat nem egy kívülről rákényszerített önkényes parancs, hanem az „Isten szeretet!" lényegéből szabadon fakadó csodálatos túlcsordulása az éltető isteni szeretetnek. A Fiú, aki egész lényét mindig az Atyától kapja, lényegével együtt ezt a szere- tetparancsot is életelemeként kapja Atyjától. A Fiú Istenemberségét és a vele járó szere- tet-parancsot végtelen örömmel és készséggel elfogadja és magáévá teszi. Nincs itt semmi heteronómia, hanem két személy dialogikus találkozása. Az Atya ad, a Fiú elfogad és kettőjük egysége a Szentlélek, mint szeretet-kapcsolat. Ezt az Atya-Fiú-Szentlélek kapcsolatot fejezi ki Jézus emberi élete. Ó mint időben élő ember, az Atya akaratát hallgatja, befogadja, teljesíti. Így lesz számunkra a „láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15). Gyermekkorában gyermekként, férfikorában férfiként éli Jézus ezt a szeretetet, mint valóságos ember. Életének élményei és tapasztalatai által gyarapodik benne ez a szeretet. Amint P. Alszeghy helyesen hangsúlyozza: más a jó elhatározás és más annak élményszerű megvalósítása. Az ember időben élő testi-lelki élőlény. Ezért csak úgy lehetségesek benne egyes lelki folyamatok, ha ezek egész testi-lelki valósága által élményszerűen valósulnak meg. Nem azonos a „szeretem ellenségemet" elhatározás azzal az ellenségszeretettel, mely akkor valósul meg, amikor Jézus az Isten bocsánatát kéri azok számára, akik keresztre szegezték, és most körülötte állnak gúnyolódva és élvezve kínjainak látását. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13), mondja Jézus. Nemcsak „életét szándékozik adni", hanem „most adja életét". Mégpedig Jézus esetében ezek a „barátok" az egész bűnös emberiséget magukba foglalják. Hiszen Jézus még az áruló Júdást is „barátom"-nak szólítja (Mt 26,50). Jézusnak ez a szenvedés általi szeretetben való tökéletessé tétele a mi üdvösségünk forrása. Mint P. Alszeghy kiemeli, nem azt mondja a Zsidókhoz írt levél, hogy szükséges volt Jézus tökéletessége és azon kívül Jézus szenvedése, hanem ezt: szükséges volt, hogy Jézus a szenvedés által tétessék tökéletessé. Az így tökéletessé lett Jézus „győzi le halálával a halál urát, tudniillik a sátánt, és felszabadítja azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett" (Zsid 2,14-15). Jézus e szeretet csúcspontjára érve hal meg, és ezért támasztja fel őt az Atya, illetve ezért támad fel ő maga halálából. Ugyanis a Szentlélek által éltetett szeretet erősebb a halálnál. Ilyen értelemben mondja a Zsidókhoz írt levél: „(Krisztus) az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek" (9,14). Avégből, hogy a szeretet útját járja, Jézusnak „minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez" (Zsid 2,17). így lesz „irgalmas, és egyben az Istentől elismert főpap avégből, hogy eltörölje a nép bűneit" (2,17).3 így nyert Jézus imája a feltámadásban „meghallgatásra" De kérdezzük tovább: miért volt „illő" az Istenhez, hogy ilyen szenvedések árán vezesse el Fiát a tökéletességhez és tegye az üdvösség szerzőjévé? Ez a kérdés az emberiség legnagyobb problémájával kapcsolatos: Miért van a világban annyi szenvedés, ha van egy jóságos és mindenható Isten? Erre a kérdésre az ész logikájával nincs válasz. Az egyetlen válasz a szív logikája, a szeretet logikája. A szeretet lényege az, hogy létünk súlypontját egy másik személybe helyezzük. A szeretet: viszonyulás. Akik szeretnek, azok egymásért élnek és készek egymásért meghalni. Ez önkiüresítéssel jár. Aki önmagával van tele, az nem tud megnyílni a másik személy felé. Aki elsősorban önmagára gondol, annak számára mások eszközzé alacsonyulnak. A szeretet, ha tökéletes, nem feltételesen szereti a másik személyt, hanem feltétlenül kívánja annak életét és boldogságát. Az ilyen lelkűiét a szenvedés kohójában érlelődik meg. Amikor mindent elvettek tőlem és mindent odaadtam, akkor lesz óriási lánggá bennem a szeretet. A világ tele van gonoszsággal és szenvedéssel. Az emberek sokféle gonoszsága támadt rá Jézusra és okozott benne mérhetetlen testi-lelki szenvedést. Nem kapott kivételt. Olyan lett a sorsa, mint a miénk. Ebben a mély sötétéségben nő végtelen nagyra a ke205