Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: Csak az engedelmes hisz - „Krisztus…a szenvedésből engedelmességet tanult (Zsid 5,8)
Jézus, aki a kereszten talpalatnyi földet sem vallhatott magáénak, birtokul kapja a földkerekséget. Aki „a táboron kívül" (Zsid 13,13) mindenkitől magára hagyatva szenvedett, örökségül fogadja a népeket (vö. Zsolt 2,8). Aki tehetetlen erőtlenségben halt meg, azé lesz „minden hatalom mennyben és földön" (Mt 28,17). Aki engedelmes szolga volt, most hatalmas Úr. De nem vasvesszővel kormányoz, és cserépedényként zúzza össze a népeket (vö. Zsolt 2,9), hanem határtalan irgalmával és szeretetével mindeneket magához vonz (Jn 12,14). CSAK AZ ENGEDELMES HISZ „Az a szituáció, amelyben hitre juthatunk, azon tényállás körülírása, amelyben a következő két mondat érvényes — ezek egyformán igazak: Csak a hívő engedelmes. Csak az engedelmes hisz. A Biblia iránti hűség csorbát szenved, ha az első mondatot nem mondjuk ki egy lélegzetvételre a másodikkal. Csak a hívő engedelmes — úgy véljük, értjük. Az engedelmesség a hímek következménye, mint a jó gyümölcs a fáé... Az első a hit, azután az engedelmesség. Ha ez csak azt tanúsítaná, hogy egyedül a hit igazít meg, s nem az engedelmes cselekvés, úgy ez mindenképpen szükséges, és megrendíthetetlen előfeltétele minden továbbinak. Viszont, ha ezzel valamiféle idői meghatározást adnánk: először hinnünk kell, s ezt követően az engedelmesség, így a hitet és az engedelmességet szétszakítjuk és legfeljebb gyakorlati kérdésként marad nyitva, hogy mikor kell az engedelmességnek kezdődnie. Az engedelmesség elválik a hittől. A megigazulás miatt ugyan szükséges az elválasztás, de az elválasztásnak a kettő egységét nem szabad megszüntetnie. Az egység abban van, hogy a hit csak engedelmességben létezik, tehát sohasem engedelmesség nélkül. Csak az engedelmes hisz. Engedelmeskednünk kell egy konkrét parancsnak, hogy hihessünk. Az engedelmesség első lépését meg kell tennünk, hogy a hit ne legyen kegyes önbecsapás, olcsó kegyelem."11 D. Bonhoeffer szavai elsősorban Jézus Krisztus engedelmességére vonatkoznak, s csak utána a mienkére. Mert: engedelmeskedni annyi, mint hinni (szót-fogadni), s hinni annyi, mint bízni, s bízni annyi, mint szeretni. Jézus „megalázta magát, és engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig" (Fii 2,8), ezért szeretete Atyja és felebarátai iránt maradéktalan volt. Csak az tud engedelmeskedni, aki szeret, és csak az tud szeretni, aki engedelmeskedni tud — tanítja és gyakorolja igéi és cselekedetei (szentségei) révén a köztünk észrevétlenül, ugyanakkor nélkülözhetetlenül munkálkodó Jézus, aki engedelmes volt a „lázadó fiák" között. Jegyzetek: 1. Biblikus Teológiai Szótár, Róma, 1974. 315-316. — 2. Dóka Zoltán, Márk evangéiuma, a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1977. 37. — 3. R. Pesch, R. Kratz, So liest man synoptisch, Verlag Josef Knecht, Frankfurt am Main 1975.36-37. — 4. Slack K.—Moulton H. K.—Avery M.— Thomson /., Kiskommentár az Újszövetséghez, Bécs 1973. 32. — 5. H. Hendickx, The Sermon on the Mount, Geoffrey Chapman, London, 1984. 89. — 6. írók, festők, tudósok. DL Szépirodalmi Könyvkiadó 1958. 71. — 7. Karner Károly, Miatyánk, Lelkipásztor novemberi melléklete, év nélkül, 20. — 8. Karner Károly, i. m. 20. — 9. Karrier Károly, i. m. 20-21. — 10. Pröhle Károly, Lukács evangéliuma, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1991. 26-28. — 11. Válogatás Bonhoeffer legismertebb műveiből, kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1988. 47-48. Felhasznált irodalom: I. B. Bauer, Bibeltheologisches Wörterbuch, Verlag Styria, Graz-Wien-Köln, 1962, „Gehorsam" szócikk — 2. Die Religion in Geschichte und Gegenwart, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1986 m „Gehorsam" szócikk. — 3. F. Kittel, TWBI. 224k — 4. /. Lambrecht, Maar Ikzeg u. De programmitische rede van Jesus, Mt 5-7; Lc 6,20-49, Acco, 1983. Leuven. — 5. L. VV. Hurtado, Jesus as Londly Esample in Philippians 2p-11, in: From Jesus to Paul (Studies in Honour of F. W. Beare), ed. P. Richardson and J. C. Hurd, Wilfrid Laurier, University Press, 1984. 113-126. — 6. H. Schlier, Das Ostergeheimnis, Johannes Verlag Einsiedeln, 1976. — 7. H. Schlier, Die Markuspassion, Johannes Verlag Einsiedeln, 19792. 200
