Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: Csak az engedelmes hisz - „Krisztus…a szenvedésből engedelmességet tanult (Zsid 5,8)
hanem az egyháznak hordoznia, valósítani, és teljesítenie is kell Isten akaratát: másként nem is tud élni. Az egyház nem támaszkodhat e világban semmi másra, csak Isten akaratára. Ha Jézus azt mondja, hogy neki az az eledele, hogy az Isten akaratát cselekedje, úgy ez pontosan áll az egyházra is. Nem támaszkodhat társadalmi erőkre, még kevésbé osztályérdekekre, de léte és fennmaradása nincs is társadalmi alakulatokhoz, állami berendezkedésekhez vagy bármiféle más földi közösséghez kötve, egyedül Isten akaratához. Ezért életének, cselekvésének, döntésének egyetlen zsinórmértéke nem is lehet más, mint Isten akarata. Erre külön figyelmeztet és emlékeztet a harmadik kérés, valahányszor azt imádkozzuk."9 A „KELL" ÉGBOLTJA ALATT. Lukács Jézus életét Isten parancsának („dei", „kell") égboltja alatt mutatja be. Pröhle Károly így értekezik erről: Lukács „a történeti összefüggések feltüntetése közben is Istenre mutat, akinek tervszerű cselekvése látszik az események mögött. S. Schultz szemléletesen hozza ezzel összefüggésbe azt a tényt, hogy Lukács olvasói ismerhették azt a klasszikus történelemszemléletet, amelyben döntő szerepet játszott a fátum, az előre meghatározott és megmásíthatatlan végzet. Lukács természetesen nem a végzethitet csempészi bele evangéliumába. Ellenben a fátumhit világában élő olvasói számára sokat mondó örömhír lehetett az, hogy az események mögött nem a vak sors áll, hanem az az Isten, aki az ember iránt könyörületből és szeretetből cselekszik. Mai olvasói számára is jelentős ez a mondanivalója. Sokszor leszűkítve értelmezzük az evangéliumot, a bűnbocsánat hirdetésére, és elfeledkezünk az evangéliumnak arról a távlatáról, hogy annak az Istennek a bűnbocsánatáról van szó, aki egyúttal az emberi történelem ura is. Lukács többféle módon érzékelteti, hogy Isten akarata áll az események mögött... Lukács arra hívja fel a figyelmet, hogy Jézus Isten akaratát teljesítve cselekszik, de nem kényszer alatt, hanem úgy, hogy imádságban hangolja össze saját akaratát Isten akaratával. Végül itt kell megemlítenünk azt is, hogy Lukács az írás beteljesedésére hivatkozik. Az egész őskereszténység közös meggyőződése, hogy az írás próféciái Isten üdvözítő akaratát jelentették ki előre. Lukács is vallja, hogy Jézus megjelenésében, életében, halálában és feltámadásában az írás szerint teljesedett be Isten akarata. Lukács szerint Jézus úgy teljesíti Isten akaratát, hogy együtt van a vámszedőkkel és a bűnösökkel... Ez Lukács örömhírének a legkiemelkedőbb vonása. Szívesen írja le, hogy Jézus betér ezeknek házába, és leül velük egy asztalhoz. Az asztali közösség jellemzi a közvetlen emberi kapcsolatot Jézus és a bűnösök között. Lukács ilyen egyszerűen és szemléletesen szólaltatja meg az ingyen kegyelem örömhírét: Jézus együtt van azokkal, akik arra legkevésbé gondoltak és legkevésbé is számíthattak, amikor a Messiás eljöveteléről volt szó. A nagy halfogás, a bűnös asszony és Zakeus története: mind megkapó módon szemlélteti a bűnbocsánat megújuló erejét. Ezekben a történetekben és példázatokban dobog Lukács evangéliumának a szíve."10 „SEMMIDÉRT „MINDEN" A mennybemenetelt az Apostolok Cselekedeteinek szerzője így érzékelteti: „Fölemeltetett az Isten jobbjára" (2,33). Az Isten jobbja az Ószövetség szerint az isteni erő és hatalom jelképe. A mennybe fölment Jézus részese lett ennek —, engedelmessége következményeként. Osztozik Isten dicsőségében (vö. Lk 24,26). „Felvétetett a dicsőségbe" — zárul a Timóteusnak szóló első levél rövid himnusza (3,16). A görög szó (doxa), amelyet dicsőséggel szoktunk fordítani, Isten hatalmát es fényét, János szerint szeretetének tündöklő hatalmát (vö. Jn 17,24) jelenti. Az engedelmes Jézus immár ebből a „hatalom"-ból él (2Kor 13,4), sőt „dicsőséges testé"-ben (Fii 3,21) ő maga ez a hatalom. A fölmagasztalt Jézus: Fiú és Messiás —, engedelmessége révén. Mindkét hitvallást összegző erővel mondja ki a Küriosz, az Úr megszólítás. „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt (az engedelmes) Jézust, akit ti keresztre feszítettetek" (ApCsel 2,36). Jézus föl támadással és mennybevétellel Úrrá lett „az ő házá"-n (Zsid 3,6), Isten vándorló népén, holtakon és élőkön (vö. Róm 14,9), a mennyei, földi és az alvilági hatalmasságokon (vö. Fii 2,10). 199
