Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: Csak az engedelmes hisz - „Krisztus…a szenvedésből engedelmességet tanult (Zsid 5,8)
Nyilvánvalóvá lett, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője állít: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (13,8) — tegyük hozzá: az Atya iránt való megrendíthetetlen engedelmességben. Jézus lemond az engedetlenség feltűnéséről, és vállalja az engedelmesség észrevét lens égét. így teremt második Adómként egész áldott életével az első Ádám keze között elsivatagoso- dott Édenből a megkísérlés pusztájában új „paradicsom"-ot, és szerzi vissza mindnyájunk számára a „Paradise Lost"-t, az „Elveszett Paradicsom"-ot (Milton). Ez a szándéka magyarázza szavai és tettei, élete és halála stílusát. Ha összeállítjuk szókészletét, meg- hökkenünk szürkeségétől. V. Taylor „A Biblia: Rövid bevezetés" című művének 30. oldalán egy kis tömör jellemzést ad arról, mit köszönhetünk annak a kb. Kr. u. 50 körül An- tióchiában keletkezett Forrásnak (Q-nak), mely jelenlegi feltételezéseink szerint a leghívebben tartalmazza Jézus igehirdetését. így ír a kiváló angol szerző: „A Q kevés példabeszédet tartalmaz, de mondásai csupa élet és szín. Liliomok, fű, vetőmag, fák, nád, fügefa, tüske, szeder, szőlő, rókák, kígyók, verebek, hollók, sasok — minderről olvasunk a Q-ban. Látjuk azt is, mennyire érdeklődött Jézus a mindennapi élet közönséges dolgai iránt: felhők, szél, lámpa, erszény, csűr, malomkő, homokra és sziklára épített ház, a vályogfalakat átvájó tolvajok, a piactéren játszó gyerekek."4 Jézus hétköznapi szavakat használt, hogy beléjük írja Isten egyáltalán nem hétköznapi üzenetét. Ha pedig csodáit vesszük szemügyre, meglepődünk szerénységüktől. Ő azonban egyszerű gesztusokat vállalt, hogy beléjük rejtse Isten mindeneket felülmúló szeretetét. És aki így élt, az így is halt meg. Kereszthalála sem mutatvány volt, hanem mindennapi szeretetének és engedelmességének gyümölcsként való beérése. „LEGYEN MEG A TE AKARATOD" Jézus egész élete összhangban van az Atya akaratával. Hálát ad (eksz-omologoumai) az Atyának, hogy az Isten országa beköszöntésének örömhírét a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Kimondja az „Igen"-t Isten tetszésére: Mt 11,25; Lk 10,21. Isten akaratát a Törvényben látja kinyilvánítva és beteljesítve. Részt vesz népe vallási gyakorlataiban: Mk 1,21; 6,2; Lk 4,16; 13,10. Zarándokutakon gyalogol: Lk 2,31; Jn 2,13; 5,1; 7,14; 10,22; 12,12; Mk 11,lk. Templomadót fizet: Mt 17,24kk. Elismeri és elfogadja Isten akaratának a Törvényben rögzített akaratát (Mt 5,17). Ugyanakkor hivatást érez arra, hogy Isten ős-eredeti, ugyanakkor vadonat új akaratát feltárja. Előbbi megállapításunk igazolására most csupán egy példát említünk Máté ún. ötödik antitézisét (5,38-42): „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is. Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el." E részletet azért választottuk, mert — ma is — rengeteg félreértésre ad okot: a jelképes értelmezéstől a szó szerintiig. A lélegzetelállító szavak megindító módon érzékeltetik Jézusnak a Törvény iránt való tiszteletét — de: a teremtő Isten legtágabb „hermeneutikai mezőijében. Az utóbbi textusról R. C. Tannehill így ír: „E mondások formájának bizonyos szempontja hasznos eligazítást adhat annak megállapításában, hogy az ilyesféle nyelvezet (this type of language) miként is működik (funkcionál), ha helyesen értjük... A párhuzamos mondatszerkezet (syntax) a Mt 5,39b-42. versét formai egységként tünteti föl, amely párhuzamos parancsokat tartalmaz... Figyeljük meg, a négy parancs különleges helyzettel foglalkozik, és mind a négy parancs rendkívüli, nem hétköznapi... Kezdjük azzal, hogy különleges helyzettel foglalkoznak... Noha ezek a parancsok sajátos helyzetekkel foglalkoznak, öntudatlanul is feltételezzük, hogy sok más esetre is utalnak... (és) olyan magatartásformát körvonalaznak, amelyet más szituációkra is ki lehet terjeszteni...kivált olyanokra, amelyekben (a hallgató) éppen van... Majd a hallgatónak fel kell ismernie, hogy a szövegnek az értelme nem szűkíthető le arra, amit az szó szerint mond. A szöveg többet jelent, mint amit kifejezetten állít, és ez közvetett, önmagán túlmutató minőséggel 197
