Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tomka Miklós: Demokrácia az egyházban?
rirrt a katolikus oktatásügy^beleértve az egyetemi szintű teológiai oktatást is), az egyház szociális és egészségügyi tevékenysége, a keresztény tömegkommunikáció, a mozgalmak és szervezetek tiány'tása túlnyomórészt világiak kezében van. Főleg világiak végzik az egyházi adminisztrációt. Világiak tartják fenn a kapcsolatot az egyházi szervezet és a profán társadalomszervezet között. (A Justitia et Pax bizottság tagjai és elnöke is többnyire világiak, Svájcban éppenséggel elnöknő van). A papi jelenlétet az intézményekben és szervezetekben működő lelkipásztor, a mozgalmak .spirituálisa” vagy „lelki asszisztense”, fontosabb intézményekben — mint a Világiak Tanácsa, vagy a Justitia et Pax — a püspöki kar egyik tagja biztosija. S az elmúlt évtizedek története indokolhatja ugyan, hogy ma miért nincs mindez nálunk ugyanígy. Indokolhatatlan lenne azonban, ha nem tennénk meg mindent, hogy holnapra, holnaputánra mindenki megtalálhassa képességeinek, munkabrásának és törekvéseinek megfelelő helyet. Ugyancsak az elmúlt időszak megmerevedése és visszahúzódása s a jelen idő bizonytalansága felelős azért, hogy egyházunk — mint a társadalmunk egésze — kevéssé tud megbirkózni a vélemények és spiritualitások sokféleségével. Talán nem csak azon kellene gondolkozni, hogy miképpen lehet egyik, vagy másik mozgalmat integrálni, hanem azon is, hogy miképpen lehetne kamatoztatni a karizmák gazdagságát. Akiindulópont minden esetre a „másként gondolkodás” jogának elismerése. Végül van egy terület, ahol a kommunizmus egyházüldözése nem csak kárt okozott, hanem nagy iehetőségetterervXeW. Azt látjuk, hogy a kereszténység Magyarországon létszámban, kulturális felkészültségben s talán még hite erejében is megy- gyengütt. Tudjuk a papság ijesztően alacsony számát és elöregedését (amin érdemben a papnövendékek létszámának jelenlegi emelkedése se változtat). S szenvedjük a jól felkészült keresztény értelmiség hiányát. A pusztulás minden területet érint s bizonyosnak látszik, hogy a múlt nem reprodukálható. Nem lenne értelmes, de nem is lehetséges a 40 éve megszakadt életet folytatni. A jövővel szembeni tanácstalanság egyaránt jellemzi a papokat és a világiakat, vezetőket és vezetetteket, elméleti irányultságú és gyakorlati elkötelezettségű keresztényeket. (Legfeljebb ki-ki másként reagál erre a tanácstalanságra. A lelkiismeretes pap lelkipásztori feladatával dolgozza magát agyon. Az egyházi funkciókon kívülre szorult világi könnyebben hajlik arra, hogy megelégedjen hitének saját profán környezetében való megélésével.) Ez jellegzetesen olyan helyzet, ami minden erő összefogását, minden kezdeményezés hasznosítását követeli. Gátszakadás után senki sem törődik azzal, hogy kinek mennyi földje vagy milyen rangja volt, hanem igyekszik tenni, amit a pillanat követel. S amikor az újjáépítés megkezdődik, minden szabad kéz aranyat ér. Isten a magyar katolikus egyházat új kezdet elé állította s majdan mindenkitől két kérdést fog kérdezni.., hogy megtette-e, ami tőle tellett és féltékenykedés és hatalomőrzés nélkül segített-e másokat, hogy azok is megtehessék a magukét? Mi ez a segítés? Tanítás, a munkába való türelmes bevezetés, tájékoztatás, felelősségátruházás, az eredmények méltánylása, az erők összefogása, a világiaknak képviselet biztosítása, egyházközségi vezetők nevelése, egyházi nyilvánosság teremtése, zsinat tartása — testvériesen, szeretetben! (A kívülállók azt mondanák: demokratikusan.) Jegyzetek. AG = „Ad gentes". Határozat az egyház missziós tevékenységéről. EN = Vi. Päpápa„Evangelii nuntiandi" kezdetű apostoli buzdítása... GE = „Gravissimum educations momentum". Nyilatkozat a keresztény nevelésről GS = „Gaudium et spes". Lelkipásztori konstitúció az egyház és a mai világ viszonyáról. LG = „Lumen gentium". Dogmatikai konstitúció az egyházról OT = „Optatam totius". Hatájrozat a papnevelésről. Forrás: Cserháti József—Fábián Árpád (szerk.): AH. Vatikáni zsinat tanítása. Budapest, Szent István Társulat 1975. — 1. Hasonlóképpen vő. Fries, Heinrich: Leiden an der Kirche. Christ in der Ge- genwart 1989. febr. 12. 53—56. o. —2. Schneider, Heinrich:Demokratie: Idee und Wirklichkeit. Con- diium 1971.10.152—165. o. — 3. Ratzinger, Joseph. Beszélgetés a hitről. Budapest, Vigilia 1990. 41. 13
