Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 3. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Zimányi Ágnes: Tőkés László nagyváradi református püspökkel
intézmény az Isten felé vezető úton, és ha ezt a hivatását nem tölti be, akkor létjogosultsága kérdőjelezhető meg. — A sereggyűjtést nemegyszer megnehezíti, hogy mintha más nyelvet beszélnénk a nem hívőkkel... Tapasztalataim szerint akárhányszor úgymond hitetlen emberekkel találkoztam, a személyes kapcsolatok szintjén rövid időn belül témává váltak ezek a kérdések. Őket is érdekli. Ha tehát a közvetlen dialógus szintjén ezek a kérdések felmerülnek — márpedig felmerülnek —, akkor eredményt érhetünk el. Valójában hiába beszélünk a TV-ben, ha kikapcsolják, hiába nyomtatunk ki akár százezer példányban valamely hitébresztő könyvet, ha nem vásárolják meg, vagy éppen leteszik. Senkit nem cipelhetünk el a templomokba, és nem törhetünk be a lakásokba, ez világos. De annyi út és mód van. Ha csak néhány utolsó mohikán működik egy-egy közösségben, akkor valóban kevés az esélyünk. De vonzó keresztény erőtér alakulhat ki egyes gyülekezetek körül, ha a személyes kapcsolatok kerülnek előtérbe és a közösségi jelleg. Nagyon fontos hangsúlyozni ennek a munkának a közösségi voltát a klerikális jelleggel szemben, anélkül persze, hogy lebecsülnénk a jóértelemben vett klérus hatását. Végső megoldást, biztos receptet én sem tudok adni, de bizonyos, hogy az emberek közelvonzását, a hozzájuk való eljutást nem lehet úgy megtervezni, ahogyan például a földek művelését megtervezzük, a vetéstől az aratásig. Nem számíthatunk gyors és látványos sikerekre, habár észrevehető, hogy a hiány erejének visszahatásával lassan-lassan erőre kap az egyház. Számosán érzik az alapvető hiányt. Talán máris abban a fázisban vagyunk, hogy a társadalom nagymértékben belátja az istenhit szükségét. — ]ó lenne ezt tapasztalni... Más kérdés, hogy ki milyen mértékben vagy mélységben igényli. Nincs két azonos ember, akik egyformán gondolkodnának, és ha például egy ezerlelkes faluban mindenki hiszi és vallja is a Miatyánkot, a Hiszekegyet, hitünk alapvető tanításait, bizonyos, hogy az az ezer ember lényegében ezerféleképpen hiszi ugyanazt. Kifejezett sokféleség jellemzi a társadalmat. Ha népszavazást rendeznének az elvallástalanodott magyar társadalomban, bizonyosan magas százalékaránnyal arra voksolna az ország népe, hogy az anyaszentegyházra és karitatív szolgálatára szükség van. Ha a feltámadás hitéről vagy más teológiai kérdésről rendeznének népszavazást, nyilván különbségek adódnának a részletekben, de ne legyünk maximalisták. Aki már igényli az egyház szeretetszolgálatát, jó úton halad, hogy elfogadja az egyház tanítását is. — Püspök úr, említette, hogy sokan érzik valaminek a hiányát. Mire gondolt? Isten hiányát érzik, megfogalmazatlanul is. Az ismeretlen Istenre utaló Pál apostoli ige azt mondja, hogy a világ sóhajtozik és nyög a megfelelően meg nem ragadható lét, az isteni valóság iránt. Ez ellenőrizhető mindennapi tapasztalatainkból. Erezzük a nagy űrt, amelytől szorongva félnek, szenvednek és elbizonytalanodnak az emberek. Ha a hiányra rá tudunk mutatni, talán a szükségre is ráébrednek. Én meghatódok már attól is, ha valaki alaktalanul bár, de jobbra vágyik és ráébred élete ürességére, tartalmatlanságá- ra és hiányosságaira. — S a merev elutasítás milyen hatással van Önre? Ha hitelesen végezzük munkánkat, ha üzenetünk hitből fakad és Istentől van, akkor nem bánthat bennünket az sem, ha „az egész világ gúnyol, nevet" —, ahogyan egyik énekünk mondja. Istenünk és a mi hitünk elégséges ahhoz, hogy szolgáljunk és hirdessük az igét. Abból a szempontból persze fáj, hogy íme egy cinikus, léha, íme egy kiégett közönyös ember; milyen kár értük és értünk. Mi lesz velük és mi lesz velünk, mi lesz a gyermekeinkkel és azzal a környezettel, amelyben az ilyen emberek pusztítanak. így, nagyon is szívünkre kell vennünk. 157
