Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről
A férjek, apák hogyan küzdik le szokásos vallási, főleg a gyónástól való gátlásaikat? Az egyik legnagyobb lelki öröm talán az, hogy nagyon sok, mélyen hívő, kegyelmi életet élő férfiember, családapa tartozik közösségünkbe. Majdnem azt merem mondani, hogy a férfiak azok, akik a családok nagyrészében megteremtik a vallásos légkört, a keresztény lelkiséget. Még tovább mélyítem a kérdést: akik korábban nem ilyennek voltak, hogyan alakultak át... Erről külön lehetne beszélnünk. Valószínű, hogy közösségünk azért olyan vonzó sokak számára, mert legalább 60-70%-ban megtért emberekből áll, akik újraépüló házasságokból, a szakadékból kiemelt és megújult házaskapcsolatokból jöttek közénk. Még ma is igen sokan keresnek fel ilyen esetekkel, mert elterjedt a híre, hogy itt meggyógyultak. Azok, akik közösségünkbe járnak, vagy a plébánia területén laknak, ha templomunkban észrevesznek egy új embert, ezt jelzik, és én azonnal megszólítom, majd összehozom egy-két házaspárral. Ezeknek a családoknak az a missziója, hogy az újakat „szeressék". Egyszerűen ennyi az egész. Tehát nincs szó semmiféle felvilágosításról, oktatásról, hanem megéreztetjük velük, mennyire örülünk, hogy idetaláltak, hogy itt vannak. Ezen felül vannak szervezett dolgok is, ha szabad így mondanom. Felkeresünk családokat és felajánljuk nekik a plébánia lelki közösségét. Akik elfogadják és eljönnek, azok is előbb egy-két család szeretetében részesülnek, mielőtt a közösség belső tagjaivá válnának. Visszatérve a közösségi bűnbánati liturgiára — megismétlem — azért tartom fontosnak, mert éppen a bűnbánat szentségének nem maradt fenn az eredeti egyházi közösségi formája. Itt most az első keresztények közös bűnbánati szertartásaira gondolok. Azt akarom tudatosítani a szívekben: „mindnyájan bűnösök vagyunk és mindnyájan vágyunk Isten megbocsátó szeretetére." Egy ilyen bűnbánati liturgia után az emberek megértik, hogy nemcsak a bűnben vagyunk közösek, hanem a jóra való késztetésben is érintettek vagyunk. Ez lenne a gyónás egyházi vonatkozása, pontosan le is írtam magamnak, nehogy félreérthető legyen: az egyház megvalósult szentsége az egyedek szentségéből tevődik össze. Állandóan arról beszélünk, hogy az egyház szent, az egyház ősszentség. Ez valóban így van, mert Krisztus teste. De ha a mindennapi gyakorlatot nézzük, akkor komolyan figyelnünk kell arra, hogy az egyház szentsége ne csak elmélet maradjon, hanem a tagjaiban megvalósuló szentségben, a megszentelt életben nyilvánuljon meg. Ha ezt jól tudatosítjuk, és híveink így térnek vissza a világba, akkor a rossz sem tud megszilárdulni, hanem egyre inkább megggyökeredzik, beépül a világba a jó, a jótettek és a jó példa segítségével. A jó példa pedig egyre vonzza az embereket a közös jó útra. Tehát akik az Ur útját járják, azoknak példát kell adniok, hogy másokat is vonzzanak és így elősegítsék a világ megszentelését. Arra törekszem, hogy a keresztény közösség szolgálata harmóniába kerüljön a szolgálati papság feladatával. Ma még a kettő, sajnos, összemosódik és gyakran összetévesztik a hívek „királyi papságának" teendőit a „szolgálati papság" sajátos feladataival. Ugyanakkor a királyi papság tagjai, sajnos, gyakorta olyan feladatokra akarnak jogot formálni, ami a szentség révén a szolgálati papság küldetése. Arra törekszem, hogy világosan felfogja a közösség, mi a küldetése: az ugyanis, hogy mi, akik együtt rontjuk meg világunkat —, együtt is gyógyuljunk, és egymást is gyógyítsuk. Ehhez mindenekelőtt ki kell lépnünk bűneink magányából, hiszen rendszerint azzal követünk el bűnt, hogy a magunk kis számítgató terveit építgetjük. Az igazi közösség ez ellen akar küzdeni. És aki ebben a küzdelemben részt akar venni, annak alázatosnak és őszintének kell lennie, mert csak így támogathatjuk egymást a jóban. A szolgálati papság feladata pedig az, hogy a Jézus Krisztustól kapott küldetésre hivatkozva közvetítse Isten kegyelmét. — Ám magának a papnak se lehet csak a saját közösségében maradni, ki kell lépnie a világba, hogy hirdesse a bűnbánatot és Isten szeretetét. En azt hiszem, erre legjobban a betegek, a halálra készülők szorulnak rá. Ez a XII. kerület igencsak bővelkedik kórházakban. Plébános atya hogyan végzi a betegek szolgálatát? 123
