Teológia - Hittudományi Folyóirat 25. (1991)
1991 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Blanckenstein Miklós - Kozma Imre - Széll Margit (kész.): Bűntudat - Bűnbánat - Konfliktusok: a gyónásról és a lelkivezetésről
lelki gyöngeségben szenvedők, akik nálam maradtak, és tudomáson szerint semmiféle pszichológiai és pszichiátriai kezelésre se jártak —, nagyon szépen gyógyultak. Ezt annak tulajdonítom, hogy az általam ajánlott jótetteknek, jócselekedeteknek gyógyító hatásuk van. Ez maga terápia. Ugyanis, ha valakit a neki megfelelő területre küldenek, és ott megtalálja a helyét, saját helyzetét már nem is látja olyan súlyosnak, nem figyel annyira magára. — Országon belül és kívül Kozma atya személyét ma a széleskörű szeretetszolgálathoz kapcsolják. Igen tárgyalóképes, jó szervező, megragadja az alkalmas időt és helyet a segítségszerzésre és a segítésadásra. Azon gondolkodom, hogyan hat ez vissza papi, lelkivezetői munkájára. Papi életemnek talán a legnagyobb keresztje az, hogy az utóbbi években nem tudok annyit gyóntatni, mint szeretnék. Hiszen amíg a pesti Ferences templomban voltam, napi 6-8 órát is gyóntathattam. És akkor, még fiatalon, megéreztem ennek a szolgálatnak hallatlan fontosságát. Sajnos, ma egyre kevesebb az időm és ezért is kérek, keresek szüntelenül munkatársakat, segítőket, hogy megosszam tennivalóimat. Másrészt elég aktív vagyok ahhoz, hogy a szeretet, a tettek mezején is jelen legyek. így két malomkő közt őrlődöm. — Ma is sokan jönnek hozzám gyónni. Érdekes, hogy ma azok, akik gyónás miatt keresnek, nem kívánnak külön lelkivezetést. Egyszerűen tudomásul veszik, hogy kevés az időm. Ezek sokszor messziről is csak gyónásért jönnek. Én csak néhányszavas buzdítást adhatok. Hogy ez nekik kegyelmileg mit jelent, erre nincs magyarázat. Van egy másik lehetőségem, akiket bűnbocsánati liturgia keretében részesítek együttes gyónásban. Ez templomban történik különféle közösségek számára. Ilyen módon gyóntatjuk a gyermekeket is, ami rendkívül fontos és élményszerű marad számukra. A közösségi bűnbánat igeliturgiával kezdődik, egyvalaki felolvassa a kijelölt szentírási részt, utána közös könyörgések, csendes ima és elmélyülés váltogatják egymást. Majd rövid homiliát tartok, azután ott helyben történik az egyéni gyónás, a személyes bűn vallomás... Nem tudom elképzelni, hogyan lehet közösségben diszkréten levezetni a gyónást, ezért kérem az atyát, jobban szemléltesse... Úgy 25-30 ember áll körbe, hangosan imádkoznak, énekelnek —, én középen állok. Az emberek egymás után lépnek ki, letérdelnek. Az egyén feje fölé tartom kezemet, imádkozom, miközben ő halkan elmondja bűneit, feloldozom, a térdelésből fölsegítem, békecsókot adok, és az illető visszatér a körbe. Egy-egy esetben az említett létszámnál többet nem lehet bevonni, mert az ilyen esemény, bensőségesen levezetve, három órát igényel! Itt nincs lelki irányítás, a bűnt néven nevezik, kimondják —■, esetleg egy-egy mondatot fűzhetek hozzá. Megkérdezem, hogy a családok, a plébánián kívüli idegenek is résztvehetnek-e? Ez a bűnbánati liturgia teljesen nyitott, ami azt is jelenti, hogy nemcsak egyes korcsoportok részére tartjuk, hanem különféle generációnak együttesen is. A hittancsoportos gyerekek is így gyónnak. A két hitoktató összehívja a gyermekeket, akik a gyóntató szobába körben leülnek. Középen égő gyertya, hangosan imádkoznak, miközben kilép a gyónó. Megmagyarázom, ezzel kifejezzük azt, hogy kilépünk abból a világból, ahol rosszat tettünk, és bűnbocsánat után új emberként térünk vissza, hogy jobbá tegyük közösségünket Itt sok olyan apró gesztus is történik, ami a gyermeknek emlékezetében megmarad. így például, hogy azt a kis papirost, amire bűneit írta, a gyertya lángjában elégeti. Rendkívüli példát ad az az esemény, amikor a szülők gyermekeikkel együtt végeznek közös bűnbánatot és szentgyónást. A gyermeknek hallatlanul sokat jelent, ha látja, amint édesapja, édesanyja megvallja bűneit. Mennyi fájdalom és a gyerekléleknek igazságtalannak tűnő megnyilatkozás csendesül és simul el ezekben a percekben. A szülőnek pedig a sok bosszúságot okozó gyermekét milyen öröm látni, ahogy letérdel és megkapja a feloldozást. A közösségi bűnbánat végén hálaadó himnuszt énekelünk, egymásnak békecsókot adunk és az egészet egy rövid imával fejezzük be. 122
