Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos (összeáll.): Egyházi nyilatkozatok a tájékoztatási eszközökről. Pápai üzenetek a tömegkommunikációs eszközök világnapjára
tanítványommá mind a népeket... és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19). Természetesen már a II. Vatikáni zsinat előtt is szóltak a pápák koruk tájékoztatási eszközeiről. így 1936-ban XI. Pius pápa Vigilanti cura körlevelében a film erkölcsi megítéléséről, XII. Pius 1954-ben pedig Apostoli levélben a televízió morális értékeléséről,3 továbbá 1957-ben Miranda prorsus Enciklikájában a tájékoztatási eszközökről.4 Ezenkívül természetesen a pápák a XX. században számtalanszor nyilatkoztak a sajtó, könyvkiadás, színjátszás erkölcsi szerepéről. A zsinati határozat és végrehajtása (Communio et Progressio 1971). Az 1963-ban kiadott Inter mirifica (IM) zsinati határozat csupán tömegkommunikációs eszközökkel kapcsolatos legfontosabb egyházi alapelveket rögzíti: Első részében szól a tájékoztatási eszközök helyes használatáról. Itt rögzíti, hogy az egyháznak joga van ezeket az eszközöket felhasználni az evangélium terjesztésére, hiszen így cselekedtek az apostolok is, amikor a krisztusi üzenetet nemcsak szóban, de írásban is terjesztették. A tömegkommunikációs eszközök használatánál tiszteletben kell tartani az erkölcsi rend törvényeit (IM 4). Az embernek joga van az igazság megismeréséhez, melyből következik, hogy a társadalomnak is joga van a szükséges információkhoz, melyek nélkül felelős demokratikus döntés nem hozható. Ez az információ legyen igaz és teljes, de úgy, hogy más jogait ezzel ne sértse. A művészi szabadság és erkölcs viszonyában megállapítja, hogy mint minden emberi cselekvés, ez sem vonható ki az erkölcsi felelősség alól. Ebből következik, hogy az erkölcsi rossz bemutatása is alkalmazkodjék az erkölcsi törvényekhez (IM 6-7). A határozat figyelmezteti a kommunikációs eszközök befogadóit felelősségükre. Ne pártolják az erkölcsileg rossz műveket. Mértéktartás és fegyelem szükséges a tájékoztatási eszközök használatánál, hiszen nem minden tudás használ, „a szeretet viszont épít” (IKor8,1). Természetesen az alkotók és terjesztők felelősek elsősorban műveikért: „Információs és ösztönző munkájukkal egyaránt vezethetik az emberiséget jó és rossz irányba” (IM 11). Nem vezetheti őket egyedül a haszon növelésének szempontja, hanem munkájuk közben is tartsák tiszteletben az erkölcsi törvényeket. A zsinat világosan látja, hogy a kommunikációs eszközök világában a magányosan küzdő, erkölcsileg elkötelezett ember vagy vállalkozás, könnyen tönkremehet, ezért azt ajánlja, hogy tömörüljenek szakmai szervezetbe, hogy így egységes fellépéssel rábírják tagjaikat, hogy munkájukban tartsák tiszteletben az erkölcsi elveket (IM 11). A szélsőséges liberalizmussal szemben azt is vallja, hogy a közhatalomnak jogai és kötelességei vannak a tájékoztatási eszközök világában: „A közhatalomra tartozik, hogy megvédje és biztosítsa az információ valódi és jogos szabadságát... külön is kiemelve a sajtószabadságot. Feladata továbbá a vallás, a kultúra és az igazi művészet pártolása... köteles a jogrend megtartásával éberen biztosítani, hogy ezekkel az eszközökkel vissza ne éljenek és súlyos kár ne érje a közerkölcsöt és a társadalom haladását” (IM 12). Az „Inter mirifica” második részében a tájékoztatási eszközök használatáról szól az apostoli munkában. A világi hívek feladatait hangsúlyozza a határozat: „A világi hívők, akik hivatásszerűen foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, törekedjenek tanúságot tenni Krisztus mellett, főleg úgy, hogy ki-ki szakmailag felkészülten és apostoli lelkülettel áll helyt a maga munkaterületén. Ezenfelül mindegyikük közvetlenül is nyújtson segítséget az egyház apostoli tevékenységéhez műszaki, gazdasági, kulturális vagy művészi vonalon” (IM 13). Támogatni kell a katolikus sajtót és könyvkiadást: „Szellemük egyértelműen olyan legyen, hogy az egyes kérdésekre nézve a természetjoggal, a katolikus tanítással és erkölccsel megegyező felfogást tudjanak kialakítani, táplálni és terjeszteni. Az egyház életével kapcsolatos eseményeket pedig közöljék és értelmezzék helyesen" (IM 14). — 88
