Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: Információ - kommunikáció - új testvériesség?
Az információtól a kommunikációig Nehezen kimondható, hosszú, idegen szavak: információ, kommunikáció. A kettő között azonban lényeges különbség van. Az információ egyirányú közlést feltételez, a kommunikáció viszont a kölcsönös megnyilvánulásra, véleménycserére, párbeszédre épít. A Communio et Progressio Isten ajándékainak nevezi a tömegkommunikációs eszközöket, hiszen az emberiség testvériesebb közösségét, végső soron egységét seg íthetik elő. A társadalom egészséges működéséhez szükség van a nyilvánosságra, a vélemények, nézetek szabad cseréjére, hogy így - mint egy óriási kerekasztal-be- szélgetésben - együttesen alakuljon ki a nemzeti közmegegyezés. (Nem véletlen, hogy maga a kommunikáció szó a communio, közösség szóból származik: minden igaz emberi közlésnek célja a közeledés: az, hogy szót értsünk a másikkal, akkor is, ha eltérőek, esetleg egymással ellentétesek a nézeteink.) Ugyanez érvényes az egész emberiségre is. A Communio et Progressio az üdvösségtörténet távlatait nyitja elénk a tömegkommunikációs eszközökkel kapcsolatban: „A tömegtájékoztatási eszközök arra szolgálnak, hogy megsokasítsák a kapcsolatokat a társadalomban, és elmélyítsék a közösségi tudatot. Ennek következtében az egyének egyre jobban kötődnek embertársukhoz, és jobban kivehetik részüket annak a történelemnek az alakításában, amelyet Isten keze irányít. A keresztény hit szerint az emberiség egysége és testvériessége a célja minden kommunikációnak. Ennek forrása és modellje pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök közösségének, az egyetlen isteni életnek örök misztériuma (8.) Az instrukció így megjelöli minden tömegkommunikációnak végső célját és legfontosabb minőségi feltételeit: az emberek egyre teljesebb összefogását igaz testvéri közösségbe a helyi közösségek, a nemzetek és az egész emberiség szintjén. Nem érhetik be tehát avval, hogy információkat közölnek, amelyeket az olvasók-hallgatók- nézők pusztán tudomásul vesznek. Arra kell törekedniük, hogy azok is megszólaljanak, véleményt nyilvánítsanak, akik az információkat befogadják, s így meginduljon a kölcsönös megnyílás, a gondolatok és vélemények sokirányú cseréje: az információ egyirányú utcája a kommunikáció kétirányú közlekedésévé, sőt a mindenkit otthonosan befogadó térré, fórummá váljék - mint a görögök agórája. Ennek a sajátos kerekasztal-beszélgetésnek megindítása és vezetése persze egészen sajátos művészet: igen nagy józanságot, tárgyilagosságot, igazságszerete- tet, toleranciát kíván a telekommunikációs szakemberektől. Feladatuk hasonlít egy valódi kerekasztal-beszélgetés moderátorának a szerepéhez: nem érezhetik magukat monopolhelyzetben. Hatalmukat szolgálatnak kell tekintenünk, s arra kell felhasználniuk, hogy a beszégetést kiegyensúlyozottá tegyék: leintsék a hangoskodókat, bátorítsák a nehezebben megszólalókat, biztosítsák az érintkezés nyitottságát. Végső soron gondoskodjanak arról, hogy a beszégetés valóban az igazsághoz és egymáshoz vigye közelebb az abban résztvevőket. Ehhez persze nem elegendő az, hogy csak a hírközlő eszközök dolgozóitól kívánjuk meg a szakmai és erkölcsi felelősségtudatot. Nevelni kell a hírek befogadóit, az újságok olvasóit, a rádióhallgatókat és a tévénézőket is. A szentszéki dokumentum is részletesen foglalkozik evvel: korunk iskoláinak egyik fontos feladata az, hogy megtanítsanak a tömegtájékoztatási eszközök kritikus használatára. A kritikus magatartás mellett azonban igen fontos az egyéni aktivitás, a spontán önkifejezés is. Az a jó újság, amelyben - legalább leveleikkel - helyet kapnak az olvasók is. A rádióban és a televízióban a legnépszerűbbek közé tartoznak azok az adások, amelyekben a hallgatók, illetve a nézők is részt vehetnek valamilyen formában. Napjainkban pedig a kábeltévék elterjedésével egyre több helyi közösség alkot önálló tévéműsort: egy-egy helyi közösség létrejöttében fontos szerepet kaphatnak az ilyen „házilag gyártott” műsorok, amelyben az addig hallgatásra, elszigetelt magányra ítélt emberek megszólalhatnak, s társakra, közösségre találhatnak. 68
