Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Lukács László: Információ - kommunikáció - új testvériesség?
lezárhatják - de az éter hullámai nem ismernek országhatárokat: az egymással harcban álló ellenséges hatalmak híreket, információkat, kommentárokat sugároztak a másik ország területére, annak az országnak nyelvén, közvetlenül megszólítva az egyes embereket. Az adások zavarásával védekeztek aztán ellene - s az idősebbek még emlékeznek ilyen zavaró-adók működésére hazánkban is. Az egyre erősödő információs lavina a világ egyik legjelentősebb erejévé lett. Az éterháború Európában 1917-től gyakorlatilag megszakítás nélkül tartott egészen a hetvenes évekig (fölerősödve all. világháborúban és a hidegháborús években). A második világháború után megerősödött a felismerés, hogy nemzetközi megállapodásokkal kellene kialakítani a világ új információs rendjét. A háború után megkezdett tárgyalásokon három markánsan elkülönülő nézet jelentkezett. Nyugati oldalról az Egyesült Nemzetek által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozatára hivatkoztak: az emberi jogokhoz tartozik, hogy mindenki szabadon nyilváníthasson véleményt, hogy információkhoz hozzájusson vagy azokat továbbadja. A Szovjetunió s a hozzá kapcsolódó államok véleménye szerint ez beavatkozást jelentene a többi államok belügyeibe. Minden államnak joga van ahhoz, hogy megszűrje az országba érkező információkat. A harmadik világ országai viszont egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, hogy a fejlett országok visszaélnek technikai és gazdasági fölényükkel. Nem segítik őket abban, hogy kiépítsék saját telekommunikációs rendszerüket - így akarják változatlanul az irányításuk alatt tartani őket. A hatvanas évektől kezdve már a műholdas adások rendjét kellett szabályozni. Az UNESC0 1972-ben szovjet javaslatra az állami szuverenitást fölébe helyezte a szabad információáramlásnak. Az UNESCO-n belül éveken át folyt a harc az egymással szembenálló két álláspont között. 1980-ban aztán kompromisszumos megoldás született: hárítsák el az akadályokat a szabad információáramlás útjából, a hírközlő eszközök tulajdonosai viszont érezzék át felelősségüket tevékenységükért. Az információ etikája Nem elég azonban, hogy nemzeti vagy nemzetközi tárgyalások és megegyezések szabályozzák az információk adását és gyűjtését. Mint az élet minden jelentős területének, ennek is megvan a maga sajátos erkölcstana. Az információ nagyhatalommá növekedése szükségessé tette azt is, hogy az egyház foglalkozzék a tömegtájékoztatás etikai kérdéseivel. Meglepően hangzik talán, de már all. Vatikáni zsinat külön dekrétumban foglalkozott a tömegtájékoztatással (Inter Mirifica, 1963), majd 1971-ben, a zsinati rendelkezéseknek megfelelően kiadták a Communio et Progressio című pasztorális instrukciót a tömegtájékoztatási eszközökről. Mindkét dokumentum, főleg ez utóbbi, igen részletesen foglalkozik a tömegtájékoztatási eszközök szakmai és etikai kérdéseivel. A Communio et Progressio joggal állapítja meg: a mai embernek megbízható, pontos, világos, teljes körű információra van szüksége ahhoz, hogy megérthesse folytonosan változó világát. Elvesznénk a világ eseményeinek kavargásában, ha nem kapnánk róluk rendszeresen híreket, megfelelő magyarázatokkal, kommentárokkal, háttérinformációkkal. Az informátorok legfőbb szakmai és erkölcsi kötelessége az, hogy a valóságnak megfeleljenek a közölt hírek. A hírek összegyűjtésével és közzétételével elsődlegesen a hírügynökségek foglalkoznak - a világ nagy hírügynökségei tartják a kezükben az emberiség életét: a sajtó, a rádió és a televízió többnyire az ő jelentéseiket használja elsődleges hírforrásként. Nem elég azonban az, hogy a hírek megfeleljenek a tényeknek. Az összes telekommunikációs eszközök arra kényszerülnek, hogy válogassanak a hírek között, kiemeljék közülük a fontosabbakat, elhagyják azt, ami a saját közönségük számára lényegtelennek látszik. A hírközlő eszközöknek átfogó képet kell(ene) adniuk a teljes valóságról, rámutatni a mélyben zajló tendenciákra, osztályozniuk az eseményeket fontosságuk szerint. Természetes, hogy mindenki a saját nemzetének szempontjait tartja elsődlegesnek. De egyetlen ország sem zárkózhat el a külvilág 66
