Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Keresztény Népfőiskola Nyíregyházán
Ahogy közeledik a találkozó napja, úgy sűrűsödnek a tennivalók, s bizony a műszakiak az utolsó éjszakát is végigdolgozzák. A csoportvezetők előző nap délutánján érkeznek meg. A nagymarosiak vendégszeretete fogadja be őket szállásra. Este szentmisével kezdődik közös együttlétünk. Utána még egy utolsó szellemi töltekezés és a gyakorlati teendők megbeszélése következik. A találkozó alatt nagyon sokan tevékenykednek, csakhogy minél jobban sikerüljön minden: a vonatnál az érkezőket fogadó csoportvezetőktől elkezdve, a rendezőkön, műszaki feladatokat megoldó szakembereken, ügyeletes orvoson, a gyerekeket dús programmal ellátókon át a folyamatosan gyóntató papokig, az imádságos légkört megteremtő zenészekig, énekesekig, meg a teát készítő és a kenyereket (ennyi embernek!) megkenő és kínálgató leányokig. A találkozó után kb. két hétre újra összeül a rendezőgárda, hogy kiértékelje a napot. Addig mindenki igyekszik összegyűjteni az észrevételeket, hozzászólásokat, kritikákat, s ezekkel őszintén szembenézünk, hogy legközelebb még jobban sikerüljön. Nem sokkal később újra kezdődik a tervezgetés és az egész folyamat. S aztán ez így lesz- remélem míg az Úrral színről színre nem találkozunk. Kállay Emil KERESZTÉNY NÉPFŐISKOLA NYÍREGYHÁZÁN A felnőttképzés szükségessége. Mindenekelőtt az általános síkján szeretném elmondani, miért van szükség felnőttképzésre. A hagyományos oktatási formák - iskola, főiskola, mesterségbeli kiképzés, hitoktatás - kötött tananyagot közvetítenek. A körülöttünk folyó társadalmi átalakulások viszont mindenestől átformálják élet-, munka- és környezeti feltételeinket. A politika, ezen belül a társadalomnak az egyház felé való „nyitása” is állandóan új tájékozódási pontokat követel. A teljes emberré válás sem képzelhető el a szellemi környezet ismerete nélkül. Ezek pótlására az egyes ember egymagában képtelen. A felnőttképzés, mint egész életen át való tanulás (life-long-learning), lehetőséget és esélyt ad az életre, a helyes döntésekre. A felnőttképzésen belül a népfőiskola, mint népi képzés, alkalmas a lakosság szinte minden csoportjának aktivizálására, a szellemi emancipáció szélesítésére. A tanulás itt nem annyira intellektuális képzés, hanem magába foglalja az egyéni kezdeményező-, sőt teremtőkészséget, az embertársakkal való találkozást, a vitát, a tapasztalatcserét, a szakágak megismerését és a tudatosan szervezett csoportmunkát is. - A felnőttképzés gyökere az ember mint egész, tehát ahhoz kell elsegítenie, hogy ki-ki minden képességével kibonatkozzék. Ezért elméleti és gyakorlati, egyéni és közösségi szempontot egyaránt magába foglal. Főbb területei - az emberi élet súlypontjainak megfelelően a személy önmagában, a család, a hivatás, a szabadidő eltöltése, a vallás és a társadalmi élet. Sok helyütt a világon nyelvtanulás, audiovizuális oktatás, tömegkommunikációs eszközök is segítik a szakmai és egyéb továbbképzést, másutt zenei, művészeti ismeretek közvetítése is társul hozzá. A népfőiskolák elengedhetetlen célja az együttlét örömének megtapasztaltatása, fontos jellemzője a vélemények sokfélesége (a pluralizmus) iránti nyitottság, a választási lehetőségek mérlegelése, a döntés és a konszenzus begyakorlása, ami képessé teszi a hallgatókat arra, hogy a társadalmi konfliktusokban is megtalálják a „békés megoldást”. A mai értékpluralizmusban legkülönbözőbb egyesületek, pártok, egyházak szervezhetnek hazánkban is tanfolyamokat, egészen eltérő célokkal. A felnőttképzést szolgálhatják népfőiskolák, gazdasági és szakszervezeti intézmények, egyházi szervezetek és akadémiák. Többnyire nyitottak minden népréteg felé, túllépnek mindenfajta erőltettgt „osztálytudaton”, így segítenek az állami, helyi oktatási intézmények művelődési monopóliumának lebontásában. - A felnőttoktatás különböző formái között szinte szükségszerűen vetődik fel az együttműködés lehetősége, amely megsokszorozza erőiket. Az egyes kurzusok hallgatósága kölcsönösen kicserélheti 56
