Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 1. szám - A szerzetesrendek küldetése - ma
A SZERZETESRENDEK KÜLDETÉSE - MA „Fei kell állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját... Ha a szerzeteséletben és a hitben előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján” (Szent Benedek Regulájából - Prológus).-A szerzetesrendek akkor ismerik meg küldetésüket, ha szüntelenül Jézusra figyelnek, az egyház Urára. A küldetést nem a rendek fogalmazzák meg, a küldetés válasz. Éppen ezért nem is lehet azt meghatározott feladatokra vagy az apostolkodás bizonyos formáira szűkíteni.- Jézus Krisztus a maga küldetését hármasnak látta: El kell hoznia az örömhírt Isten Országának eljöveteléről; ki kell osztania ennek az Országnak az adományait; össze kell gyűjtenie egy olyan közösséget, amely megmutatja a világnak, hogy mi a szándéka Istennek az egész emberiséggel. A rendek küldetésének is ezt kell Krisztus nyomán megvalósítania. Kérügmával, diakóniával és koinoniával-az Országról szóló igehirdetéssel, a szolgálat vállalásával és a közösségi élettel.- Küldetésük ma az, hogy olyan világban éljenek, amely szekularizált, vagyis célját önmagában találja meg,-és látszólag nincs szüksége Istenre.- Erre a kihívásra kell a rendeknek választ adniuk. Azaz: ki kell állniok a szemlélet- módban, a megítélésben és a cselekvésben.-Ez olyan egzisztenciára vezet, amely feszültségek középpontjában áll. Nem térhetnek ki az elől, ha komolyan akarják venni küldetésüket: a világban vannak - de nem e világból valók.- A rendeknek szeizmográfoknak kell lenniük és a nyugtalanság tűzfészkeinek. Ehhez megkülönböztető erő és merészség kell befelé és kifelé egyaránt.- A csoportdinamika kifejezésével élve a rendeknek az egyházon belül outsider, kívülálló-, kontraszt-funkciójuk van. Szolgálatuk annyiban segít csak, amennyiben prófétai működést fejtenek ki, de ugyanakkor nem lesznek túlságosan elbizakodottak vagy éppen érdektelenek.-Ha a rendek meg akarják reformálni magukat, Jézus Krisztus életében és halálában kell a példát látniok. Amikor tehát meg akarják valósítani önmagukat, nem a sajátjukat, nem a tulajdon dolgaikat, hanem a sajátságosat, a tulajdonképpenit kell célul tűzniök.- A fogadalmakat mindig újra meg újra fel kell fedezni, meg kell élni, mint a rendek sajátos Krisztus-követésének hiteles megvalósítását. Mintha ma éppen arra lenne sürgősen szükség, amit a fogadalmak jelei jelentenek.- Azokat a veszélyeket, amelyek az egyes rendek sajátos veszedelmeinek tűnnek - mint amilyen a valósággal szemben való vakság, az aktivizmus, a bátortalanság -, a küldetés szemszögéből kell megítélni és „kezelni”.-Mit keresnek ma mindenütt? Olyan embereket és közösségeket, akiknek és amelyeknek a tanúságtétele szavahihető. Ebben van a rendek iránti nagy érdeklődés, de ebben rejlik kibontakozási lehetőségük is.- Ahhoz, hogy Isten lelke a rendekben és a rendeken át szóljon, a rendeknek-a szó helyes értelmében - egyszerre kell „misztikusnak” és „politikusnak" lenniük. 1
