Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Fries, Heinrich - Gáspár Csaba László (ford.): Ökumenikus remények
megoldások ugyanis elszegényedést és veszteséget jelentenek, ezt pedig egyetlen egyház sem vállalja. Az egyházak föladata: megmaradni egyháznak és egyetlen egyházzá válni — e szavakkal Ratzinger bboros fogalmazta meg klasszikus módon az egység egyetlen tehetsége modelljét, s kijelentését mindmáig nem vonta vissza. Világosan beszélt a zsinat azokról az utakról is, melyeken a cél elérhető. A II. Vatiká- num nem uniós zsinat volt, hanem reformzsinat. A reform által azonban, vagyis az egyház megújítása által az egység útjára lépett. A megújúlás az egyház nagyságának s ugyanakkor határának a jele, a megújúlás igénye és képessége ehhez igazodik. Megjegyzendő, hogy a reformról beszélni vagy ilyesfélén munkálkodni hosszú ideig módfelett gyanús és büntetendő dolognak számftott a katolikus egyház tudatában. AII. Vatikánum — az egyház zsinata az egyházról, miként Karl Rahner fogalmazott — semmiképpen sem az egyházat tette a hit legfőbb kérdésévé, hanem megfontolta azt, hogy az egyház a legfőbb kérdés szolgálatában áll — s azt is, hogy miként —, ha szentség, vagyis az Isten és az emberek közötti egység hatékony jele s ezáltal az emberek egymással való egységének előmozdítója. Azt is mondhatnánk, hogy az egyház Isten országának szentsége. Ez az átelleni Valóság megvédi az egyházat az örrtetszelgéstől, hogy csak önnönmagát ünnepelje, s megóv attól a helytelen triumfalizmustól, mely mámorosán zengi: .dicsőséggel teljes ház, messze tekint, túl minden országon...” Hogyan tehet azonban az egyháznak megtört egysége hatékony jel az emberek egysége számára? Az egyház elsősorban és legfőképpen Isten vándorló népének tartja magát. Ezzel a gondolattal egybekapcsolódik a közösség, a koinónía eszméje, a szakadatlan megújúlás éppúgy, mint az egyház ideiglenességének és múlandóságának tudata, nem kevésbé a kudarc s a bűn megvallása. Ehhez az átfogó valósághoz rendelődik hozzá az egyház struktúrája hivatalai — elsősorban a pápai és a püspöki hivatal —- formájában, melyek nem a hatalom, hanem a szolgálat és az adományozás kategóriáival írhatók te. A pápa önmeghatározása — mint servus servorum, a szolgák szolgája — nem tehet holmi kü- sődleges titulus csupán. Manapság széles körben szokás az egyházat mint Isten népe koncepcióját kritizálni és tökéletlennek tartani, mondván, hogy vajmi keveset fejez ki a kereszténység sajátosságából. Jómagam nem értek egyet ezzel, kivált, ha az egyházzal mint Isten népével egyszersmind azt az Istent látom és gondolom, aki végérvényesen közölte magát Jézus Krisztusban. Az egyház Isten népeként való meghatározása magában foglalja mindenki együttműködését és közös felelősségét, s megszabadít a beszűküléstől, melyet a hivatali vagy papi egyház fogalma sugall. Továbbá a zsinaton az egyházról alkotott képet számos bibliai képpel gazdagították, melyek az egyház különféle perspektíváit és dimenzióit fogalmazzák meg. A képek gazdagabbak és konkrétabbak a fogalmaknál. Krisztus köré gyülekező asztalközösség A zsinat kifejezetten mondja, hogy Jézus Krisztus egyháza a katolikus egyházban valósul meg, melyet Péter utóda s vele közösségben a püspökök vezetnek. A Krisztus egyházára való kizárólagos igényt azonban föladták a zsinati atyák egy tágasabb sokrétűség javára, mely megengedi a differenciálódást, és analóg értelemben beszél egyházról. Ezzel egybekapcsolódik az a fölismerés, hogy a katolicitás teljességét az étet valóságának minden aspektusában kifejezésre kell juttatni. A zsinat azt mondja, hogy a római katolikus egyház szervezetén kívül a megszentelés és az igazság számos eleme található, mely Krisztus egyházának saját adományaként a katolikus egységre sürget. Napjainkban úgyszólván nincs olyan ökumenikus rendezvény vagy eszmecsere, amelyben többnyire ne elsőként hangoznék el a tehetséges eucharisztia-közösségre irányuló kérdés, főképpen nálunk, Németországban, ahol majdnem negyven százalékot tesz ki a különböző felekezetűek közötti házasságok száma. Ezeket nem tehet csupán úgy tekinteni, mint szerencsétlen vegyesházasságokat, hiszen — miként a würzburgi szi246
