Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Mustos N. István: Értelmes élet?
szokásoknak hódolás. Mindezek sűrű egymásutánban történnek, szinte gépiesen, sokszor még a pihenésben is fárasztóan rohanva, szinte igyekezve azon, nehogy a kérdés: „varve ennek értelme?’ — egyáltalán felmerülhessen. A televízió, a rádió, a tömegszórakoztatás ezernyi formája gondoskodk arról, hogy az embernek mindig legyen akalma kitérni saját maga elöl, és számot sem adni, hogy hova és miért is rohan. Először rohan az idővel, aztán az idő rohan vele, először csak időnként fárad ki, azután kimerül, végül ernyedten kiszolgáltatottja lesz mindannak, „ami törtérik”, mert elenálása hiányában az „vele is történik”. Aki pedig az árral úszk, annak hordalékától sem lesz mentes. Egyre többen érzik, akk ma élnek, hogy ez a mesterségesen felgyorstott, zakatoló élet egyre kevesebb emberi értékkel rendekezk, hogy az ember egyre jobban a vesztes ebben a nagy „versenyben”. Aki pedig vesztes, aki sérült, aki beteg, aki útjavesztett, az segítséget keres. Keres, kutat, és kiált, ha van hozzá ereje. Sokszor érezzük, hogy már erre is gyöngék vagyunk. De talán még arra nem, hogy bár egy pillanatra megálljunk és feltegyük a fenti kérdést. Talán még van arra is erőnk, hogy ha nem is adunk teljes feleletet e kérdésre, megfelelünk, ahogyan tudunk. Ha nem elégszünk meg a hiányos felelettel, már unszol a teljesség igénye. Ha khlódunk a részleges felelettel, indít a vágy, hogy eljussunk oda, ahol megtaláljuk azt a feleletet, mely értelmünknek tisztánlátást, szivünknek életerős lüktetést ad, feleletet, ame ly megnyugtat. A legelső lépés ahhoz, hogy választ kapjunk az élet értelmének kérdésében az, hogy tudjunk és merjünk időt találni arra, hogy feltegyük a kérdést. Kell, hogy fontos legyen számomra már az is, hogy feltegyem a kérdést a rriagam számára és mindazok számára is, akikért felelős vagyok, vagy akik velem együtt taposnak vagy tapsódnak az élet malmában. Ma a kutató ,ki”-kérdezések korában hozzászoktunk a felületes feleletek taktkájához. A kérdést nem tartjuk vagy jogosnak vagy alaposnak, ehhez mérjük a feleleteinket is. Merjünk visszatérni az életbevágó, a súlyos kérdésekhez, s akkor lesz majd feleleteinknek is súlya, ereje. Ha merünk fontos kérdéseket feltenni az élet dolgaival kapcsolatban, akkor majd az élet is fontosabb, értékesebb lesz számunkra, az ezzel összefüggő kérdések pedig újra „étetfontos- ságúakká”vé\mk. Csak az kap feleletet, akiben van erő és elme okosan kérdezni! A gügyögő gyermek ezer kérdésével akar azonnal feleletet kapni kérdéseire. Nem látja, nem is láthatja, hogy a kérdéseknek is van értékrendje, fontossági sorrendje, a feleletek pedig sokszor hosszú ideig váratnak magukra. Az élet értelmének fontos kérdésében pedig legyen türelmünk nemcsak kérdést feltenni, hanem kivárni a feleletet is. Ha időről-időre csak részleges feleletet is kapunk, — mert talán nem is lenne erőnk felfogni a teljes feleletet, — ne nyugodjunk addig, amíg meg nem találjuk azt a feleletet, amely méltó az élet métóságá- hoz! Lehet, hogy meg kell elégednünk egy ideig a felelet egy részével,—a részletenként megismerés nem idegen az emberi elmétől —, de meg nem elégedhet addig, amíg el nem ért az elméjét, szívét betöltő, megnyugtató teljességig. Ha a teljességig törekszünk, akkor már a törekvés őszinteségét méri, hogy honnan várjuk a teljes feleletet. Elmegyünk-e egészen a forrásokig, vagy csak a felületes gondokodás fel- szhes gondolatait vesszük szemügyre, és végül is sem okosabbak, sem nyugodtabbak nem leszünk. — Az élet forrása nem az ember, legmagasabb formájának hordozója sem az ember. Hogy is adhatna feleletet a maga eszével, mégha évezredek gondokodóinak eredményeit is összegezi! Nékütózhetetlen itt az alázat, annak beismerése, hegy vannak kérdések, amkre egyszerűen nem tudunk felelni csak a magunk erejéből. Van, aki nálunk összehason- Ithataöanul több, aki az élet Forrása, az élet Ura és jóságos Adója, akinél kopogtathatunk a feleletért. Ismerjük el bátran és alázattal, hogy az élet értelmét a maga teljességében a Teremtő adhatja meg, „mert az élet az Ő akotása. Benne rejlk az élet értelme, és Benne rejlik az élet teljessége. Ő az, aki feleletet ad az élet szent kérdésében érthetően és kielégtően mind az egyszerű tanulatlannak, mind a legtanultabb értelmiséginek. Felelete maga is élet, annak teljessége is, mert az életnek, minden életnek Ő a Forrása, és az élet értelmét is az Ő végtelen jósága és szentsége magyarázza meg igazán. Mustos N. István Sch. P. 234
