Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az „élet értelmének” gyógyító ereje - Viktor E. Frankl logoterápiájának módszeréről
— Napjaink sajátos áldozatai az ún. „felesleges emberem. Sikert hajhászó világunk csak „csődtömegnek” nevezi a boldogulni képteleneket. Közöttük vannak bűnözők, üldözöttek, megkülönböztetettek, szellemi, testi károsodottak, börtönviseltek, halálra szántak vagy éppen halálra ítéltek. — Történelmünk ebben a pillanatban talán (?) megfékezi az életre „méltatlanok” .tömeges megsemmisítését”. De folyik kiszorításuk a társadalomból. És akkor még nem beszéltünk a „halálba küldött” magzatokról, az „alig” gondozott öregekről, a szennyes ágyakban vegetáló súlyos betegekről, haldoklókról. Összegezve — A céltalanság — mint tudjuk — nemcsak elesettséget, depressziót, hanem agressziót is ke/t (irigységből fakadó brutalitás, nélkülözés miatti lopás-rablásgyilkosság mind idesorolható). — A céltalanság „ragadós”, másokat is magával ránt. Könnyebb sötétnek látni bizonyos esetekben a helyzetet, mint reménykedni. Egyre terjedőben van, hogy a nehéz helyzetre még „rájátszanak”. Az éretlenek között terjed a „világcinizmus”, a „betanult céltalanság”, mint divatos magatartás. Logoterápia szükséges, de hogyan? ,A jó szó gyógyít!"— csak legyen időnk egymásra. Alapfokon ezt mindenki, akiben van átélő és áldozatkészség, gyakorolhatja. Állandóan, különböző formulákban kell ismételnünk: Az emberi élet semmiféle körülmények között sem veszítheti el értelmét!"— Bármennyire is beszűkített ez az élet, nem bénulhatunk le, — ezért valami belső (moz- gás)szabadságot kell teremtenünk. Aki sikertelen, próbálja meg a másikat önzetlen szeretettel megközelíteni, — hamarosan őmaga is életre kel. Allport így magyarázza: .Ahogy törekvésünk gyújtópontja a saját személyes konfliktusokról átirányul az önzetlen célokra, úgy egész életünk egészségesebbé válik.” Elviselhetetlen helyzetben, elrontott életkörülmények között elmondhatjuk: „Élj úgy, mintha másodszor élnél! Mintha az elsőt teljesen elrontottad volna. De mindebből most tanultál. Az életünk értelmét beteljesítő — ámde ki nem használt — lehetőségeink elmúlnak. Ha azonban megvalósítjuk lehetőségeinket, azok egyszersmindenkorra érvényesek maradnak... Ezek a felhasznált lehetőségek adják az embernek az eljöven- dőt, az örök és feltétlen értékét, méltóságát — függetlenül azok hasznosságátül... A gyógyító beszélgetéseknél mindig konkrét célt tűzünk ki: — Cselekvésre indítunk, valami mű, alkotás elkészítésére biztatunk. — Bizalmat keltünk magunk vagy más iránt, aki jól cselekszik, hogy rászoruló a tanácsát, példáját célnak tekintse. — Passzívan is elfogadtathatjuk a rosszat, mert abból mindig ki lehet hozni valami jót. Ezek az apró seglségek — mint közbenső célok viszonyulnak a végső célhoz—olyanok, mint „egyes filmkockák, amelyek összefűzve az egész élet filmjét jelenik meg előttünk.” — A farkastörvények mai világában a támadók, a könyörtelenek között kifelé nekünk is bátraknak kell lennünk, de belülről sohasem vehetjük át az erőszakot, ami jellemtorzuláshoz vezet. .Legyünk farkasbőrbe bújtatott bárányok" — mondja Franki—, „hogy a támadók is szóra méltassanak.” —■ Ne csak kifejezett „e/vekef adagoljunk, vallási tanítást, valamiféle kötelesség- és felelősségtudatot, racionális érveket emlegessünk —, hanem kreativen minden olyan ötletet használjunk fel, — nem tekintve a’visszautasításokat —, amire a rászorulók valamiféleképpen fogékonynak mutatkoznak. — Ha elég türelmeseké figyelmesek vagyunk, — e kettő a „szóval gyógyítás” főerénye — egyszer csak felcsillan a szemekben a .Jbelátás”, a Jelismerés”, hasonlóan ahhoz, amit „áhá-élménynek” neveznek.6 230
