Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Az „élet értelmének” gyógyító ereje - Viktor E. Frankl logoterápiájának módszeréről
A tragikus triász így nevezi Franki azt a hármas állapotot, amely gyakran akadályozza az „élet leélhe- tőségét”: a szenvedést — a bűnt — és a halált. Ha célt adunk ezeknek, a szenvedés eredm- nyes „teljesftménnyé” válhat; — a bűnből megtérés és pozitív életvitel fakadhat; — a - ha/á/peáQ lehetőségeink és felelősségeink összefoglalta a célbajutás kapujában. A SZENVEDÉSBEN mindenek előtt próbáljunk valamit tenni csökkentésére éselvisel- hetőségére, miközben jó szóval gyógyítjuk és gondozzuk a rászorultakat. Ha a szenvedés okát nem tudjuk megszüntetni, akkor a szenvedés ellenére kell megtalálni az élet értelmét:,M életnek feltétlenül megvan a potenciális értelme, ha nem is bontakozhat ki. Ha a kitűzött cél nem sikerül, akkor szerényebb lehetőségek között kell megvalósítani” — tanította Frank/, közben elkészítette feltevése igazolásához szükséges tíz logoterápiás tesztjét,6 amivel egységes méréseket végezhetett. A nagyszámú vizsgálatból munkatársaival együtt megállapította, hogy bárki képes nehézségei közepette értelmet adni életének, és ez nem függ egyenesen az intelligenciától.7 Amerikában a Vietnámból hazatérő katonákat vizsgálta. Közülük sokan összeomlottak, megőrültek, öngyilkosságot kíséreltek meg a borzalmak, a kínzások és a fogság nyomán. Mások viszont azt vallották, hogy „saját szenvedésük és mások kínjai láttán” értek „felnőtté”, váltak .bölcsekké”. — Az IMAS véleménykutató intézet feltett kérdésére: „Kit tisztelnek leginkább az osztrákok?” — A többség válasza nem a nagy embereket, a sportolókat, művészeket idézte, hanem azokat, akik .úrrá tudnak lenni nehéz helyzetükön.” A III. Logoterápiai Világkongresszuson (Regensburg 1983.) Franki bemutatta a fiatal JerryLongot, akinek egy búvárbaleset alkalmával mind a négy végtagja megbénult. Szájában tartott pálcikával tanult meg gépelni, telefonálni, tévét bekapcsolni stb. Maga mondta el küzdelmeit; „Kitörtem a nyakamat, de én nem törtem meg! Olvasok, pszichológiát tanulok, mert arra készülök, hogy nagyon megértő lelkitanácsadó legyek. Enélkül, a nagy szenvedés nélkül, ezt sohasem érhettem volna el.” Az érdekes az volt, hogy a tévében is közzétett előadást egy öngyilkosságra elszánt nő is megnézte. Utána eldobta pisztolyát és terápiás kezelésre jelentkezett. A példákból kitűnik, — hogy a szenvedés feladat, értéka lehetőségek megvalósítására. — a szenvedés elviselése újabb pozitív feladatot rejt magában. Saját szenvedései közepette ismerte fel Franki, hogy Freud mekkorát tévedett a kényelmes karosszékben gyártott hipotézisével: ’Ki kellene próbálni egyszer a különböző jellemű embereket, hogy azonos fokon éheztessék. A táplálék hiányával eltűnnek az egyéni különbségek, és a feltörő ösztönszükséglet fog csak érvényesülni’ — állította Freud. — Tapasztalataim éppen ellene mondanak Freudnak. Nemhogy nem tűntek el, hanem felerősödtek az igazi egyéni adottságok. Az álarcok leestek, az emberek mássá váltak. Kiderült, hogy ki a gazember és ki az igazi szent. És itt nemcsak Maximilián Kol- bét állíthatjuk példának, hanem igen sok egyszerű, becsületes embert, — de sajnos, azonnal hozzá kell tennem — ez utóbbiak vannak kisebbségben.” A BŰN az ember másik tragikuma, amit Franki nemcsak teológiai, de lélektani értelemben is mysterium inquitatis-nak — a bűn titKánaK — nevez. A bűnben titokzatos ugyanis az okok és okozatok egybefonódása, valamint az, hogy jó vagy semleges indítékokból hogyan jutnak el egyesek a bűnhöz, sőt bűntettekhez. A bűnnek egy másik tragikus lélektani eleme, hogy, sajnos, a bűnös valójában sohasem magyarázhatja meg, mi indította el és hogyan élte meg tettét. — Isten megbocsát a bűnbánónak, az igazságszolgáltatás kiszabja a méltó büntetést, — ámde a jobbára átlagemberekből álló társadalom sohasem bocsát meg. A kiszabadult „bűnöző” aligha kezdhet új életet. Leromlott szerve231
