Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - KÖRKÉP - Bán Endre: Kérdések életünk értelméről
legyen tagja különböző szervezeteknek, s ha nem illeszkedik be, likvidálódjék. A személyes kapcsolatok háttérbe szorultak. A világ gondjával vesződő ember másik pszichikai tehertétele a túlméretezett feladat súlya. Állandósult kudarcélmény és részben bűntudat. Ez nemcsak a társadalmakat sújtja, hanem az egyént is, hiszen a közszellem hatására az egyén is meg akarja oldani élete, családja minden problémáját. Egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy nem lehet minden problémát megoldani! Ingerült, ha nem skerül minden álma, elképzelése, legyen az bármennyire tisztességes vagy tisztességtelen. Szerencsétlennek vagy hibásnak érzi magát álmai szerte foszlása miatt, vagy pedig másokat okol értük. — Impozáns a modem ember felelősségvállalása, de csak a madáchi kiegésziéssel: küzdj és bízva bízzál! Feladat vagy adomány? Életünk értelme, célja a viszonylag is kiegyensúlyozott ember előtt úgy jelentkezik, mint feladat, amelynek megvalósítására törekszik. „Az élet értelme szerintem az, hogy a világot emberibbé tegyük... Gyerekeket nevelünk, akiket magunknál különbbé szeretnénk tenni, hogy egy generáció múlva ezzel is szebb legyen a világ. Dolgozunk, hogy a biológiai szükségleteinket jobban ki tudjuk elégíteni, és az ilyesfajta hiány ne keserítse az életet... Végezetül azáltal, hogy a világot emberibbé tesszük, egyben istenibbé is tesszük” — válaszolt a feltett kérdésre egy fiatal mérnök. Másvalaki ezt írta: „Mi az élet értelme? A jó célok rendszere.” Az ilyen tpusú válaszok burkoltan azt is tartalmazzák, hogy az élet értelme felismerhető, evidens dolog, még ha egyesek más-más árnyalatban látják is. Sajnos, az élet sok példája igazolja, hogy az élet értelme teljesen eltűnhet az ember szeme elől. Az öngyilkosok, depresszióban szenvedők, kábításba menekülők nagy száma mutatja, hogy az életcél nem mindenki számára világos vagy valóságos dolog. Egy alkalommal egy öngyilkos-jelöltet próbáltunk meg többen lebeszélni szándékáról. Minden érvünkre ez volt a válasza: „Ti így látjátok a dolgot, ahogy mondjátok. Igazatok van. De én érzem át a magam helyzetét! És én a helyzetemet ismerve, tudom, hogy nincs más megoldás, mint az öngyilkosság!" Sok lelkipásztor vagy rokon, barát élte már át azt a vergődést, hogy nem tudja meggyőzni a másik embert arról, hogy az életnek van értelme. S ha ez egyszer így van, nem kell-e tudatosítanunk, hogy az élet értelme elsősorban ajándék, kegyelem?ha, hogy én látom (mégha pontatlanul is) az élet értelmét, az éppoly adomány, mint az, hogy nem születtem vaknak. És csakis ebből az alapállásból kiindulva tudjuk a másik ember számára hozzáférhetővé tenni az élet értelmét. Az élete értelmét vesztett ember az önpusztítás felé sodródik, életére nem tud lgen-t mondani. Hogy ugyanakkor én látom életem célját, az nem ezért van, mert okosabb vagyok nála, hanem mert megajándékozott vagyok. És megajándékozottságom örömével én mondok lgen-t a másik életére. Ez a szeretet aktusa, amelyben a reménytvesztett ember megérzi, hogy „mégiscsak kell valami értelmének lennie életemnek, ha a másik szeretni tud engem.” — Örültem, hogy ilyen válaszokat is olvashattam: ,Az élet értelme rádöbbenni a teremtő Isten gondviselő szeretetére.” Vagy: „Az élet értelme, hogy Isten, a Szeretet, velem unióba lépve, így engem is kiteljesítve... az embereket, a teremtett világot magához vonzza, szeretetével beburkolja, megszentelje.” Járás a mozgólépcsőn Az alkoholistákkal kapcsolatban említettem már a mozgólépcsős hasonlatot. Terjesz- szük ki ezt most mindenkire, akinél problémássá válik az élet értelme. Az előbb említett öngyilkos-jelölt világosan megmagyarázta nekünk, hogy neki igaza van. Igen ám, de ez az igazság őt elpusztítja! A pusztulás elől csak úgy tud megmenekülni, ha megtagadja saját látását. Ez a szó legteljesebb értelmében vett önmegtagadás számára, azonban ez nyitja meg az élet felé vezető kaput. És éppen ezért az önmegtagadás egy teljesebb élmény egyik — nehezebb — oldala. A másik oldal a hit, ami azt jelenti, hogy amikor lemondok saját látásomról, saját döntésemről, kapok helyette egy másikat. 225
