Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Válaszok az élet értelmére
minden embernek tanúságot tesznek a krisztusi életről. Tulajdonképpen Jézusban a Teremtő és teremtmény valóságos és bensőségre törekvő kapcsolata teljesedett be új szinten. Jézus példabeszédei, tanítása az emberi életről szólnak, ahogyan az Istenre, az Atyára irányul. Jézus tevékenysége, gyógyításai helyreállítják az emberi életet, és új rendjét az Atyára vonatkoztatják. Jézus személyes végső áldozata az önfeláldozó szeretet gesztusa, mellyel az emberi életet belevonja az Atya szeretetébe. Isten nemcsak mint Ur és Teremtő kerül kapcsolatba az emberrel, hanem Jézuson keresztül mint Atya. Jézus az Emberfia, akiben Isten minden áldása megvalósult, aki a teremtmények Elsőszülőtte, a láthatatlan Isten képmása, Elsőszülött a sok testvér között (Róm 8,29; Kol 1,15). Jézus és az őt követők életében megvalósult Isten és az ember életének egysége, amely alapja Isten és az ember dialógusának. \ Isten és ember párbeszéde Az ember bármikor megkísérelheti, hogy különböző szinteken dialektikus módon értelmet adjon életének. A másra és a többre irányuló törekvése készteti erre, a van és a kell feszültsége, a múlt és a jelen jövőre irányulása, az önállóság és a függés bonyolult harmóniája, a közvetlenség és a közvetítettség egymásba fonódása. Végérvényesen azonban soha senkinek sem sikerült összebékíteni az emberi életben feszülő ellentéteket és ellentmondásokat, nem sikerült kiengesztelni és kibékíteni az embert saját sorsával. Személyességünk elve dialógusra serkenti életünket. Krisztusban az Isten személyesen fordult az emberhez és az ember felemelheti szavát az Atyához. Bármely kozmológiai, antropológiai vagy szociológiai értelemadó rendszer csak viszonylagosan és részlegesen, többé kevésbé önkényes redukció által szerkeszti meg az értelemadó középpontot. Ezek mindenegyike hivatkozhat részleges szempontra, de végérvényességre és teljességre nem tarthatnak igényt. Krisztus óta és Krisztusban megkezdődött az Isten és az ember személyes párbeszéde, amely dialógusból kihallhatjuk az emberi élet értelmét. Nem dialektika, hanem dialógus az értelmesség termékeny talaja. Úgy adunk életünknek értelmet, hogy a személyes dialógusban fedezzük fel azt. Minden azon múlik, ki szólít meg bennünket, s kit szólítunk meg mi. Nos, büszkék lehetünk, és örülhetünk; egy Isten szólított meg bennünket! Gál Ferenc VÁLASZOK AZ ÉLET ÉRTELMÉRE Az emberi élet törékeny, sebezhető és múlandó, mint minden más élet a tapasztalható világban. Az egyedek elpusztulnak, a faj megmarad. Ahol az ember benne él a természet kötöttségében, ott az élet értelméről való reflexió kimerül abban, hogy az egyén szolgálja a családnak, a törzsnek vagy a nagyobb közösségnek a javát és osztozik annak sorsában. Az egyéni tudatot kíséri a végzetbe való beletörődés, de azzal együtt jár az ellentmondás keserűsége. Ha boldog akarok lenni, miért kell szenvedni, ha vannak terveim, miért nem tudom azokat megvalósítani? Ha élek, miért kell elpusztulnom? Ha van bennem erkölcsi érzék, miért kell megélni létem igazságtalanságát? De éppen ezek a kérdések és sejtelmek igazolták mindig, hogy az ember értelmes léte nem fér bele a testébe. Vannak olyan kérdései és problémái, amelyeknek a megoldásál kívülről várja. A mitológiai vallások ezt a kitekintést már megfogalmazták, de a választ — érthető módon — nem találták meg. 207
