Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Válaszok az élet értelmére
Ha valaminek az értelmét kérdezem, akkor azt a viszonyt veszem alapul, ami fennáll a gondolkodó és cselekvő ember mint megismerő alany, és azon tárgy között, amely felé fordulok. Ez a viszony akkor értelmes, ha az egy nagyobb összefüggésben rendezettnek, kielégítőnek, hozzám illőnek tűnik. Szándékos és sikeres cselekvésemet értelmesnek mondom, mert megtalálom benne a szándék, a cél és a következmény összhangját. Ilyen összhangot szeretnénk az élet egészéről elmondani. A kérdés nem tisztán elméleti, hiszen lépten-nyomon találkozunk csalódott, kiábrándult emberekkel, életúntsággal, ön- gyilkossággal. Neves pszichológusok beszélnek arról, hogy a legtöbb ember nem kisebbségi komplexusai miatt keresi fel a pszichiátert, hanem azért, mert egzisztenciális ürességben érzi magát és nem találja élete értelmét (Viktor E Frankl, Der Wille zum Sinn, Bem, 1977), ezért tartják szükségesnek a logoterápia alkalmazását (logos=- értelmes szó, értelmesség). Természetesen „az élet egészének az értelme” nem könnyű kifejezés. Nagyon sokan csak a szűk érdekek körében keresik az érvényesülést, és ha ezen a téren csalódnak akkor számukra az egész világ értelmetlen. Más az elgondolása annak, aki előtt az ember csak a biológiai erők produktuma, és más annak, aki az embert testi-lelki, anyagi-szellemi valóságnak veszi, s a létét nemcsak a földi világgal hozza kapcsolatba, hanem a teremtő Istennel is. Minél szűkebb körben értelmezem az embert, a lét értelmének krízise annál hamarabb jelentkezik {Bernhard Welte, Auf der Spur des Ewigen, Freiburg i. Br. 1963, 20.). Amellett az emberi környezet is sokrétű lett. Nemcsak a családhoz, a nemzethez, államhoz vagy egyházhoz való kapcsolatot kell tisztázni, hanem akarva-nemakarva szembesülök a kultúrával, a civilizációval, a technikával, a különféle ideológiákkal, világnézetekkel, a szórakoztató iparral és az intézményesített beteggondozással. Hogyan találom meg magamat? Mivel azonosuljak és mitől forduljak el? Mit tartsak igaznak és miben keressem a boldogságomat? Legerősebben azt élem meg, hogy minden esékeny és változó, tehát mibe lehet végérvényesen belekapaszkodni? Történetileg a létnek és az életnek a kifejezett értelmét az a vallás vetette fel, amely isteni kinyilatkoztatásra hivatkozik: A világ és az ember a teremtő Isten műve, azért létünk értelmét nála kell keresni. Neki bizonyára volt valami elgondolása az emberrel kapcsolatban. A kérdés az, hogy adott-e magyarázatot, kinyilatkoztatta-e szándékát? Ugyanakkor a teremtés tana mftosztalanította a világot. Amit megtapasztalunk, az mind csak teremtmény, amely időben keletkezett és különbözik a transzcendens Istentől, azért a világot lehet önmagában szemlélni, s úgy értékelni a benne levő törvényeket és adottságokat. A filozófia és a természettudomány ezt teszi, s módszerét alkalmazza az emberi élet értelmének vizsgálatánál is. Ezért a vallási tanítás kifejtése előtt felvázoljuk ezeket a magyarázó törekvéseket. Az immanens megoldások lényege tehát az, hogy a tapasztalható világon belül, a természet rendjében mutassák ki az élet értelmét. Kanta maga tudományos módszerét követve megmaradt az ismeretelméleti kérdésnél: Mikor jön létre az értelmes cselekedet, az értelmes élet, s hogyan ismerjük fel annak az értelmességét? A válasz ez: Akkor, ha teljesen beilleszkedik a lét egészébe, szándék, cél és motívum szerint. Viszont gyakorlatilag a lét egészét nem ismerhetjük meg, már azért sem, mert a megismerő alany mindent saját kategóriái szerint fog fel, de a dolgot önmagában nem éri el, s így a végső összefüggéseket sem ellenőrizheti. Az élet értelméről és értékéről tehát nem tudományosan, hanem legföljebb a gyakorlati ész világánál beszélhetünk. Nála tehát a kérdés nyitott maradt, s vele szemben két ellenirányzat következett: az egzisztencializmus és a mandzmus. Az egzisztencializmust Nietzsche nihilizmusa készítette elő. Szerinte az ideális és a reális világ ellentétét fel kell adni. Az „Isten" szó üres fogalom, amellyel az emberek más érdekeket takargatnak. Létét, közelségét nem tapasztalhatjuk meg, azért ki kell mondani „Isten halálát”. A természetfölötti világból nem adódnak eszmei normák a cselekvésre és az életre, és a halál mindent megsemmisít. De a világ rendjét fönn kell 208
