Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Bánk József: Magyar Főpapok a II. Vatikáni zsinaton - Visszatekintés
kellett maradnom, ugyanis itthonról — nyilván külső, felső biztatásra — a különböző plébániák és esperesi kerületek a zsinati atyákat üdvözlő táviratokkal és levelekkel árasztották el. Hamvas püspök úr viszont lévén igen akkurátus ember — minden levélre és táviratra válaszolt. Az én feladatom volt a válaszlevelek megírása. Mivel sohasem tudtam jól gépelni, minden levelet három-negyszer kellett leírnom, míg hibátlanná sikeredett. Kiváncsi voltam a zsinat munkájára is. Periele Felici érsektől, a zsinat főtitkárától kértem és kaptam is nov. 18—24-ig, egy hétre szóló engedélyt, s így a zsinati tárgyalásokat napról-napra végig hallgattam. Nagy élmény volt számomra a gyönyörűen kivilágított Szent Péter Bazilikában a 2200 bíborba, ill. lila színbe öltözött zsinati atyák serege. Fehér, sárga és fekete püspökarcok keveredtek egymással a föld minden tájáról. (Csak Albánia, Vietnam és Korea volt távol.) Ezen ülésszak alatt volt egy kis kellemetlenség is. Papp Kálmán győri püspök úr (akinek gondozása Szabó Imrére volt bízva), váratlanul eltűnt (már erősen érelmeszesedé- ses volt). Nélküle tértek vissza a magyar püspökök szálláshelyükre. Eltévedhetett a tárgyalás szünetében a nagy sokadatomban. Egyszercsak ebéd után 2 óra körül a Germánjaimból került elő. Nyilván ezt a címet adta meg az őt kérdezőnek, onnan pedig P. Csele magyar jezsuita vicerektor szerencsésen hazasegftette. Nyugodtan megebédelt. Nem is tudta, mi történt vele. III. ülésszak (1964). — Az 1964. esztendő jelentős a magyar egyház életében. AII. Világháború felrobbantotta azt a hidat, amely közel ezer éve a magyar államot Rómával összekötötte. 1964. szept. 15-én beható és titkos tárgyalások után végre létrejött egy Részleges Megállapodás az Apostoli Szentszék és a Magyar Állam között. E megállapodás — mely első volt a keleteurópai térségben — rendezte a püspöki kinevezések módját, újra megnyitotta kapuit Rómában a Pápai Magyar Intézetnek, és szabályozta a püspökök és papok állami esküjének kérdését.5 E megállapodás alapján VI. Pál pápa öt új püspököt nevezett ki (Brezanóczy Pál, Cserháti József, íjjas József, Winkler József és Bánk József), akiket Hamvas Endre — újonnan kinevezett kalocsai érsek — a zsúfolásig megtelt budapesti Bazilikában okt. 28-án szentelt fel. — A megállapodás jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a Szentszék jól ismeri a magyar egyház helyzetét. Minden problémát felvetett, de csak az említett három kérdésben sikerült egyezségre jutni, ezért nevezték „részleges megállapodás”-nak. De még így is nagy jelentőségű volt ez a megállapodás. Az egyházmegyék — ha kompromisszumok árán is — több ízben kaptak püspököket, először apostoli kormányzói minőségben, majd megyés püspöki jelleggel. A III. ülésszakon (mely szept 18-án kezdődött), az említett öt új püspökön kívül a zsinaton részt vehetett még Hamvas Endre kalocsai érsek, a püspökkari elnök, Kovács Sándor szombathelyi püspök, Kovács Vince püspök, váci apostoli kormányzó, Legányi Norbert pannonhalmi bencés főapát és Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó. Mint a felsorolásból is látható, a régi püspökök közül többen nem mehettek még most sem ki. Szabó Imre betegsége miatt maradt itthon.6 — A küldöttség tagjai ismét a Domus Mariae-ban kaptak elhelyezést. Csaknem minden este a brazilok rendezésében egy-egy neves hittudós előadásán vehettünk részt. így személyesen megismerhettük Rahner, Küng, Zerwick és más neves professzorokat. Előadást tartott Suenens belga bíboros is. Az újonnan kinevezett öt püspököt a Szent Péter Bazilika előcsarnokában Villot érsek, a zsinat egyik titkára várta, s nagy szeretettel fogadta és vezette be őket az ülésterembe. (Ő lett később a vatikáni bfooros államtitkár.) Egy személyes mozzanatot szeretnék itt megemlíteni. Nap mint nap láttam, hogy több nemzet részéről hangzanak el felszólalások. Magam is arra az elhatározásra jutottam, hogy felszólalok. Otthon maradtam, hogy felszólalásom szövegét legépeljem. A jelentkezés után általában 7-10 nap múlva kerülhetett sor a felszólalásra a nagyszámú jelentkező miatt. Amikor a magyar zsinati atyák hazajöttek aznap az ülésről, igen hűvösek, szót185
