Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Bánk József: Magyar Főpapok a II. Vatikáni zsinaton - Visszatekintés

lanok voltak. Nem értettem, mi ennek az oka... Ebéd után séte közben egyik brazil püs­pöktől tudtam meg, hogy e napon a zsinati főtitkár felszólalásra szólított engem. És nem voltam ott! Roppant meglepett e váratlan fordulat. így már megértettem a kollégák hű­vösségét. Ehhez még hozzájárult, hogy aznap este a francia püspökök vacsorára hívtak meg bennünket. Amikor a vacsoráról hazamentünk, az egyik kolléga röpgyűlésre hívta ossza a .fiatal" püspököket és Klempa kormányzót. Ott azután kíméletlen bírálatban volt részem. A szóvivő egyénieskedésnek minősítette ügyemet. Mindenki némán hallgatott. Engem egyedül Winkler püspök úr próbált megvédeni. Azt mondotta: a maga nevében mindenki felszólalhat... Csak akkor kell a közösség előzetes véleményét kikérni, ha vala­ki annak a nevében kíván a zsinat előtt szót emelni... — Ez az esti óra kemény volt számomra... Akkor is, de most is úgy látom, semmiképpen nem az egyéni hiúság veze­tett a felszólalás kéréséhez. Arra gondoltam, ha már kijöhettünk egy kis elszigetelt or­szágból, hát némák ne maradjunk! Ezt megérezte nyilván a zsinat titkára is, és ezért tűzte ki más másnapra a felszólalást. Miután elnézést kértem a titkárságtól, másnapra kitűzték felszólalásomat. Úgy gondol­ta ugyanis: a dorgálás ellenére nem vonulok vissza. Ha kimondtam az A-t, ki kell mon­danom a B-t is. Másnap, felszólalásom előtt a Bazilikában Szent Pius sírjánál imádkoz­tam. A legnagyobb nyugalommal álltam a mikrofon elé okt. 13-án. E szavakkal kezdtem beszédemet: „Venerabiles Patres! Spectaculum facti sumus mundo et angelis et homini- bus... (e felszólalás ma is érvényes). Hangsúlyoztam a papneveléssel kapcsolatban, hogy a nevelőket is nevelni kell. Az előkészítés módját külön kurzusok vagy erre a célra létesítendő intézmény által tartom megvalósíthatónak a modem tudomány eredményei­nek figyelembevétele mellett, pedagógiai, pszichológiai, spirituális, pasztorális, patológiai tudományos ismeretek elsajátítása révén. Az elöljárók kiválasztásánál is alkalmazni kell a tudományos rendszert. Ezt a tisztet senki se tekintse másodállásnak, hogy egészen és oszthatatlanul szentelhesse magát a papnevelés hivatásának. Az elöljáró legyen min­denben példakép. Az atya szellemében ébressze fel a növendékekben az iránta való bizalmat. A szeretet, az alázat, és áldozatkész szellem jellemezte azokat, akiknek kezé­be a kispapok teljes bizalommal helyezhetik életüket és hivatásukat. Az elöljárók alakít­sák ki egymás között az egyetértés szellemét. Állandóan új és hatékonyabb nevelési módszereket kutassanak fel, hogy Krisztus példáját követve buzgó papokat nevelhesse­nek. Erre vonatkozóan gyakran tartsanak egymás között megbeszéléseket és ha kell, szakemberek bevonásával. A gyakorlati nevelési módok között indítványozom a latin és görög nyelv kötelező is­merete mellett egy vagy még egy világnyelv elsajátítását. így egyrészt alkalom nyílik arra, hogy már mint növendékek a teológiát nemzetközi szinten tanulmányozhassák, más­részt lehetőség nyílik, hogy különöző népek papjai könnyebben tudjanak egymással érintkezni. Ezt a célt szolgálná, ha különböző országok szemináriumai között baráti kap­csolatok alakulnának ki, melyeket a nyári szünidőben nyelv elsajátítása szempontjából is ragyogóan lehetne kamatoztatni. — Az előterjesztés befejező soraiban ezeket mondtam: a modern szeminárium ne legyen tehát magas falakkal körülbástyázott vár, sem megkö­zelíthetetlen elefántcsonttorony, hanem egy olyan atyai ház, melyben az Isten által hívott, testben és lélekben egészséges ifjak, a szeretet, a fegyelem és önmegtagadás szelle­mében a mai kor Isten-népének áldozatos szolgálatára a legalkalmasabb módon készül­nek föl. Amikor a mikrofontól visszatértem a helyemre, újabb kellemetlen eset történt velem. Egy ismeretlen fiatal pap elkérte felszólalásom szövegét. Nyilván megtetszett neki. Ami­kor a hatalmas bazilikában eltűnt a szemem elől, a mellettem ülő íjjas püspök rámijesz­tett: „Majd kiforgatják a szöveget, s akkor...” A szokásos rövid szünetben — a 2200 zsinati atya, mint a hangyaboly zsongott a ki­világított bazilikában. — Kezemben az olvasót morzsolgatva, elindultam a tömegben megkeresni az ismeretlent a sajtótudósítók között. A tömegben találkoztam Hamvas ér­186

Next

/
Oldalképek
Tartalom