Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT - Török József: A zsinatra emlékezve…
HUSZONÖT ÉVE ZÁRULT A II. VATIKÁNI ZSINAT Török József A ZSINATRA EMLÉKEZVE A II. Vatikáni zsinat befejezésének negyedszázados évfordulóján szólni kellene a zsinat történetéről, a zsinat határozatainak megvalósulásáról és a zsinat által kijelölt úton továbbhaladó egyház jövőjéről, lehetőségeiről, esélyeiről. Ez egyszerre igényelné a történeti, a teológiai ésa prófétai megközelítést. A három szempontot a teljesség igénye nélkül lehet egyesíteni, amennyiben a zsinat történetének egyik eddig ismeretlen eseménye, majd VI. Pál zsinati munkásságának legfontosabb része, vagyis az egyházról vallott tanítása és végül II János Pál zsinat-értelmezése — igaz vázlatosan, méltatlanul röviden — bemutatásra kerül. Ismeretlen előjáték A zsinat története legalább másfél évtizeden keresztül elsősorban a sajtó révén volt ismeretes, a történészek csak néhány éve törekednek arra tudatosan, hogy a kellő távlat birtokában, elegendő és megbízható forrásanyag ismeretében a zsinat hiteles történetét feltárják. Az eddig ismeretlen történet egyik bevezető fejezete arról tudósít, milyen árat fizetett az egyház a görögkeleti ortodox megfigyelők, valamint a keleteurópai püspökök zsinati jelenlétéért. Amikor XXIII. János pápa 1959. január 25-én először szólt a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában és annak monostorában tett látogatása során az új, egybehívandó zsinatról beszélt, akkor a lelkipásztori cél képe lebegett szeme előtt. Az ökumenizmusról, az elszakadt keresztény testvérekkel kiépítendő egység kereséséről a pápa beszédében nem esett szó. Figyelemre méltó tény viszont az, hogy a pápai megnyilatkozást hírként közlő Osservatore Romano már a pápa abbéli szándéka felől is tájékoztatott, miszerint a zsinat egyik fontos feladata lesz az unitas-egyséq fontosságának és lehetségességének hang- súlyozása. Az ökumenikus gondolat a pápától származott, bár a történészeket érdekelné, miként került az Osservatore Romano hasábjaira. XXIII. János és környezete olyan mértékben hangoztatta a jövendő zsinat ökumenikus szempontját, hogy valamivel később a kúria illetékesei szükségesnek tartották egyértelműen megfogalmazni: a zsinat elsődleges célja a belső egyházi megújulás; és az egységkeresés ennek keretén belül helyezkedik el. Az ökumenikus várakozás szükségessé tette a keleti egyházak képviselőinek jelenlétét megfigyelői státusban. A zsinat egyetemessége maga után vonta a világegyház püspökeinek minél teljesebb jelenlétét. A jaltai egyezményben szovjet befolyásnak-hatalom- nak átengedett, s magukat népi-demokratikusnak nyilvánító államok határai a béketábor másfél évtizedes haladónak mondott hagyományai értelmében szilárd zártsággal óvták az állam és pártapparátus belső békéjét, s a kelet-középeurópai főpapok zsinatra utazása, zsinati részvétele ebbe a képbe nehezen fért bele. Bea bíboros vezetésével az 1960 pünkösdjén megalakult Keresztény Egység Titkársága két éven keresztül munkálkodott a keleti egyházakkal kiépítendő kapcsolatokért, és csak a zsinat megnyitása előtt néhány héttel sikerült megállapodásra jutni az egyik legnagyobb ortodox egyház illetékes képviselőjével. A zsinat szabadságát (vagyis azt, hogy a szocialista országok püspökei is legyenek jelen az ökumenizmus célzottjaival együtt), csak a szabadság előzetes és önkéntes korlátozásával lehetett biztosítani. Lehetséges, hogy a keleti tömb püspökei más úton is kijutottak volna a zsinatra, ám tagadhatatlan s ugyanakkor gondosan elhallgatott ténv. 176
