Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Gáspár Csaba László: Mit várok a lelkipásztortól? - Válaszok a „Teológia” kérdésére
,A lelkipásztor személye számomra két fontos fogalomhoz kapcsolódik: a barát és a pásztor fogalmához. Az emberek barátjának kell lennie. Hogyan lehet valaki mindenki barátja? — kérdezhetjük erre. Barátságon itt elsősorban személyes kapcsolatot értek. A lelkipásztornak személyes kapcsolata legyen a rábízottakkal. »En vagyok a jó pásztor, ismerem juhaimat és juhaim ismernek engem« (Jn 10,14). A pásztor biztos szemmel ismeri föl minden egyes bárányát, mig az arra járó idegennek csupán »sok egyforma jószágból« áll a nyáj. A személyes kapcsolatok elérése végett a lelkipásztornak az emberek között kell élnie, nap mint nap közéjük kell mennie, tudatosan súlyt fektetve a hozzájuk fűződő kapcsolatokra. Fárasztó föladat — mondhatjuk —, különösen ilyen nehéz időkben, amikor kevés papunk van. Igen, fárasztó! Hivatás kell hozzá: fáradhatatlanul, mindvégig az emberek barátjának lenni. Érdemes fölfigyelnünk arra a csodálatos dologra, ami többszáz éve történt hazánkban: a török uralom alatt az emberek között maradó, velük élő, sorsukat vállaló szerzetesek, papok megkapták a »barát« nevet. Nehéz felsorolni a jó pásztor általános tulajdonságait, hiszen legfontosabb föladatai éppen a személyességen alapulnak. Nyilván senki sem vár receptet. — Fontosnak tartom a személyes kapcsolatokhoz hozzátenni azt, hogy ezek mindig kétoldalúak. A gyülekezet nem várhatja ölbe tett kézzel a megálmodott »jó papot«, tenni kell érte. Ha még idegen a lelkipásztor személye, a közeledést nekünk is szorgalmaznunk kell. A jó lelki- pásztor őszinte kapcsolatok révén formálódik ki a keresztény közösség életében — anélkül, hogy bármikor is elveszítené vezető szerepét.” (férfi, levéltáros, 21 éves) „»Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából várják a tanítást, mert a Seregek Urának követe ő« (Mai 2,7). Ez a bibliai idézet jutott eszembe a kérdésről. Az Ószövetség utolsó könyve világosan rajzolja ki előttem az igazi pap — a lelkipásztor —, a lelkivezető képét. Ki is lehet az? Csak bölcs (művelt), igazságos, Isten parancsait és az erkölcsöt megtartó ember. Isten által megáldott követétől elvárom a bölcsességet, a teljes isteni törvény ismeretét, annak hirdetését és tanítását, jó példa és Jézus követésének mutatását.” (Magyarországon élő lengyel nő, 30 éves) „Elsősorban elvárom a paphoz méltó — krisztusi hivatásának megfelelő — életvitelt, ám a mai viszonyokhoz igazítva. Elvárok némi modernséget, mert a régi mentalitással már nem tud az emberek leikéhez férkőzni. Mivel nagyon fontosnak tartom szerepét, kész vagyok tisztelni erényeit, s elnézni hibáit. Igen lényegesnek tartom, hogy maximálisan őszinte legyen. Az emberek ma már nem szeretik a »papolást«. A papnak is önmagát kell adnia, minden hamis megjátszás nélkül, mert csak így fogják az emberek magukévá tenni elképzeléseit, és csak így tekintik a keresztény világ képviselőjének. Ne legyen maximalista, mert megunják, de mindenképpen legyen következetes.” (nyugdíjas asszony, 61 éves) ,A lelkipásztor elsősorban pap. A legfontosabb feladata a szentmiseáldozat bemutatása. Ezen belül a prédikációja legyen rövid, érthető, ne tudományos, hanem szívhez szóló. Az átváltoztatás mindig teljes átéléssel végezze. Soha, semmiben ne képviseljen más véleményt, mint a hivatalos egyházi állásfoglalás. Csak az mondhatja magát igazán papnak, aki egy életen át betartotta szentelési kötelezettségét. Amennyiben ezt nem tudta megtenni, és az az emberek tudomására jutott, nincs joga a hívek irányítására, mivel a bízatom alapja megrendült. Feletteseinek minden körülmények között engedelmességgel tartozik. Semmiféle teendőt ne engedjen át híveinek, ugyanis a pap az a személy, aki a vezetésre hivatott, ezt tehát ne végezze más. Végtelen szeretettel és megértéssel forduljon híveihez, de ne engedje, hogy a »fejére nőjenek«.” (nyugdíjas nyelvtanárnő, 76 éves) , „Elvárom, hogy lelkipásztoromtól úgy sugározzon az istenszeretet, mint Krisztusról. Úgy szeresse a rábízottakat, mint Jézus Krisztus. Minden cselekedetének az ítéletének 173
