Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)
1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tomka Ferenc: A magyar lelkipásztorkodás megújulásáról
— ahol élnek még a családok egységét erősítő népszokások (pl. Szállást keres a szentcsalád), ápoljuk azokat — egy-egy családot, apraját-nagyját, vonjanak be a szentmise liturgiájába (felolvasás, adományok előkészítése, stb.) — hívjuk a szülőket is a hittanórára, és ott ismertessük meg őket egymással — keressünk olyan személyeket, akik alkalmasak arra, hogy gyermekágyi látogatást végezzenek, és fel tudják mérni, miben szorul segítségre a fiatal család- a GYES-en vagy GYED-en lévő édesanyáknak nekik szóló, értékes olvasmányokról gondoskodnak. — egy-egy környék papsága rendezzen találkozókat fiatal házasok számára, és ha egy-egy faluból többen is résztvesznek a találkozón, azokat külön is hívjuk össze, s alkossunk belőlük csoportokat. — a közösségi élethez megfelelő körülmények szükségesek. Legyen bennük nagyvonalúság a közösségi helyiségek kialakításában. Különleges gondoskodást igénylő családoknak: is szervezzünk külön katekézist és családi csoportokat, sajátos problémáik orvoslására. Mindennek eredményességéhez szükséges a papok közössége és együttes munkája, valamint a velük közreműködő hívek áldozatos apostolkodása. Sokat tehetnek egymásért a különböző egyházközségek családi közösségei. Bíró László—Brückner Ákos—Szegedi László—Tomka Ferenc A MAGYAR LELKIPÁSZTORKODÁS MEGÚJULÁSÁRÓL Sok szó esik napjainkban a lelkipásztori tervezés és koordináció fontosságáról. E kérdéssel foglalkozott az 1990. januári teológiai-leIkipásztori konferencia Budapesten. Ennek a konferenciának egyik indító előadását közöljük az alábbiakban. Lelkipásztori alternatívák — és Isten elsősége többször átírtam ezt az előadást, s mindig újra azt éreztem, hogy a lényeg hiányzik belőle és hogy félreérthető. Csak lassan világosodott meg számomra: beszélhetünk lelkipásztori modellekről, de csak akkor, ha előzőleg újra mélységesen megvilágosodott bennünk a jól tudott, de gyakorlatban ismételten elfelejtett igazság, hogy egyedül Isten tud igazán utakat mutatni. Sok, csodálatos rügyfakadás van Magyarországon világiak és papok közt, a lelkipásztorkodásban és az új mozgalmakban stb. És nyilvánvaló, hogy ami igazán élő, az Isten műve, — a többi csak homokvár. — De a rügyfakadások élménye mellett szorongató tapasztalataink is vannak. Találkozunk testvérekkel — s néha magunkban is nagy kísértést érzünk erre, — akik megpróbálnak emberi erővel versenyt futni a mai lehetőségekkel. S látunk itt is ott is a túlterheltség miatt összeomlani lelkipásztorokat. ... Bizonyára éppen ez az egyik legnagyobb veszély ma, hogy túl sok a lehetőség, s elkezdődhet egy kiüresítő rohanás, az önmagunk erejére való támaszkodás: az aktivizmus eretneksége. Lelkipásztori alternatívák? — Először is alternatíva nélkül: Isten — a Szentlélek. Alternatíva nélkül: nem engedni az Istennel való kapcsolat eszközeiből — az imából — a rohanás javára. (írásom első változatában ezt írtam: a magyar egyház legnagyobb hiánya a lelkipásztori struktúrák, intézmények hiánya. De egy benső kényszer és konkrét élmények hatására át kellett írnom! A magyar egyház legnagyobb hiánya: a keresztényeknek, a lelkipásztoroknak Istenbe merült, Istenben izzó élete. Itt kell kezdenünk a megújulást. Lelkipásztori tervezésről szólni csak ebben a szellemben lehetséges.) 157
