Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László - Brückner Ákos - Szegedi László - Tomka Ferenc: Teológiai-lelkipásztori napok - a remény jegyében

3. Kérdések

Sokakban felmerül a kérdés: Mit tegyek, ha nálunk nincs semmiféle közösség9 Ha nincs senki, akire pl. az újakat rábízhatnám? — Akik e kérdést felteszik

— talán választ találnak a fenti d/1 pontban;

— az ott jelzett módon próbálják meg a plébánián már létező emberi kapcsolatokat- együttléteket testvéri-közösségi együttlétté alakítani;

— keressenek kapcsolatokat olyan közösségekkel, lelkipásztorokkal, ahol, ill. akiknél élő a közösség.

A szentségi lelkipásztorkodás és a közösség

Kiindulási alapelvek

— 1) A szentségi lelkipásztorkodás csak akkor lesz hatékony, ha létezik ifjúsági-, családos-, felnőtt-, stb. közösség a plébánián, amelyik befogadja a szentséget kérőket, ill. azt felvevőket, s a gyermekek szentségei esetében azok szüleit.

— 2) Nem kívánunk a szentségkiszolgáltatás feltételei körüli vitákba keveredni, hanem misztagogikus távlatba szeretnénk állítani a szentségi pásztoráétól Azaz ennek értelmében a szentségi lelkipásztorkodás nem célozhat alacsonyabbra, mint hogy a Krisztussal és egyházával (a konkrét helyi egyházi közösséggel) való mélyebb kapcsolatra próbálja elvezetni a szentséget kérőt; s a szentség vétele utáni lelkipásztori gondozásnak ugyancsak ezen az úton kell tovább vezetnie.

a) A keresztség (a ‘89. XI. 22-i találkozó eredményei alapján) Feltétlenül szükséges a keresztségnek visszaadnunk az ősegyházban ismert jelentőségét.

1. A gyermek-keresztség Keresztségi lelkipásztorkodásunknak is feltétele a keresztény közösség kialakítása-elmélyítése, ill. a keresztelendő gyermek szüleinek összekapcsolása az egyházi közösséggel.

— A keresztségi felkészítés a jó jegyesoktatással kezdődik, ill. eszköze a szülőkkel való kapcsolat a házasságkötés után.

— A keresztségi felkészítés maga is adjon közösségi élményt:

— a felkészítés történjék közösségben;

— lehetőleg vegyenek részt rajta érett keresztény szülők, és tegyenek tanúságot a keresztény életről;

— hívjuk meg a keresztelendők szüleit a keresztény közösségbe (eucharisztikus közösségbe stb.);

— A keresztségre valójelentkezéskor melegen, de világosan tisztázzuk a gyermek- ill. csecsemőkeresztség feltételeit. Ezek:

— a gyermek vallásos nevelésének vállalása;

— a gyermeknek a keresztény közösségbe való bekapcsolódása.

(Természetesen ez csak akkor feltételezhető reálisan, ha legalább az egyik szülő élő

kapcsolatban áll a keresztény közösséggel).

— Hvjuk meg a szülőket, keresztszülőket a közösség miséjére — gyónásra, áldozásra.

— Szerencsés, ha csecsemők esetén a keresztelési ingecskét a szülők hozzák — hímezik (pl. ilyen szöveggel: az egyház tagja lettem).

— Ha a szülők házassága nem rendezett, próbáljuk rendezni. De nem mechanikusan, hanem úgy, hogy e szentség is közelebb vigye őket Krisztushoz és az egyházhoz.

— Ha a szülők hite elhomályosult, ill. a beavató szentségekhez is el kell vezetni őket, ez nem történhet meg néhány előadás által (hasonlóan jegyesek esetében sem), hanem — ahogyan ezt részletesen szabályozza a római rendelkezés (Ordo Initiationis Christia- nae Adultorum) — csak a katekumenátus módjára: amelynek a hit megismerésére, annak megélésére és a keresztény közösséggel való élő kapcsolatra kell elvezetnie (azaz időtartamát a hitben és keresztény közösségben elmélyülő élet határozza meg).

154