Teológia - Hittudományi Folyóirat 24. (1990)

1990 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Bíró László - Brückner Ákos - Szegedi László - Tomka Ferenc: Teológiai-lelkipásztori napok - a remény jegyében

— Bár a keresztség kiszolgáltatásának feltétele a keresztény hit és nevelés vállalása, nem kívánhatunk egyszerre mindent a jelentkezőktől, de annyit igen, hogy legalább egy /<9/7ás/tegyenek előre Isten, Jézus, az egyház irányába (ez a lépés a szülők vallási-emberi szintjétől függően más és más). (Önmagunk számára pedig tudatosítanunk kell, hogy sok emberben él valamiféle „vallásos igény”, amelyet a szentségek vételével vél kielégíthetni; de a szentségek vételének feltétele több: hogy a felvevő az egyház élő tagja akarjon lenni!)

— Volt, aki ajánlotta: a kereszténységben teljesen járatlan szülőkkel értessük meg, hogy jobb volna a keresztséget elhalasztani, amíg ők közelebbről megismerik a kereszténységet, s kapcsolatba kerülnek az egyházzal. Hívjuk meg őket hitbe bevezető kurzusra, felnőtt hittanra, szentmisére stb. — A gyermek adatait pedig addig is felírhatjuk a ka- tekumenek anyakönyvébe. Csak úgy kerülhetjük el, hogy ezt ne elutasításnak fogják fel, ha ezután fokozottan törődünk a szülőkkel.

— A keresztény közösséget is neveljük a megkereszteltek vagy szentséget kérők iránti felelősségre:

— bízzuk egy-egy megbízható családra az újonnan megkeresztelteket és a kereszt- ségre jelentkezőket, ill. azokat, akiknek keresztségét elhalasztottuk

— újra el kell mélyítenünk a keresztszülői tiszt „egyházi jelentőségét” (erről ismételten beszélnünk kell már a hitoktatásban is)

— egyházközségi mise keretében kereszteljünk (legalábbis azokat, akik az egyház élő tagjai); — a liturgiában jelezhetjük a közösség szerepét olymódon is, hogy a keresztelés alatt az egész közösség a gyermek fölé tartja a kezét

— többfelé sikeres az ún. „koma-tál” gyakorlat: a szülés után hazakerülő mamának ill. családjának keresztény családok felváltva visznek ebédet kb. 2 héten át.

A keresztség után is törődjünk a szülőkkel

— pl. fehérvasámapra összehívhatjuk az előző évben keresztelteket közös hálaadásra

— a keresztségi évfordulón személyesen (pl. az egyházközség egy tagja által) vagy levélben felkereshetjük a családot s emlékeztethetjük a kapott kegyelemre s vállalt kötelességükre.

— a fenti vagy egyéb alkalmakkor külön „gyermek-megáldási” ünnepséget tarthatunk.

A felnőttek keresztsége (ill. értelmük használatára eljutott személyek beavató szentségei: keresztség, elsőáldozás, bérmálás! Ezekre vonatkozóan ad útmutatást az Ordo Initiationis Christianae Adultorum! Ennek magyar kiadását sürgetően kérjük a Püspöki Kartól vagy az OLI-tól.)

A felkészítés útja minden esetben a katekumenátus. Összetevői: a hit megismerése, a hit élése (imaélet, felebaráti szeretet, apostoli elkötelezettség stb.) és a keresztény közösséggel való kapcsolat.

Az ÖICA sürgeti, hogy legyenek külön kurzusok a megtérők ill. a hitet megismerni akarók számára.

b) A bérmálás — A felkészítés során (annak feltételeként) mindenekelőtt tisztáznunk kell a bérmálás mibenlétét. A bérmálás az a szentság, amely által a Szentlélek közösséget (egyházat) akar létrehozni a bérmálkozókkal, s adományaival irányítani akarja ezt a közösséget.

— A bérmálási felkészítés fő témái, forrásai tehát: a pünkösdi esemény, Pál apostol kijelentései a Lélek közösségformáló szerepéről, Jézus megkeresztelkedése; továbbá a felkészítésnek arra kell irányulnia, hogy a szentségre készülők „találkozzanak” a Szentlélekkel, hogy megtapasztalják életükben az Ő közreműködést.

— A bérmáláshoz megtértqmberek szükségesek, mert csak ők képesek befogadni a Szentlélek bérmálási kegyelmeit (indításait, adományait, gyümölcseit).

— A felkészítés pótolhatatlan eleme az OICA szerint az ima (közösségben és egyéni155